Bajnokcsapat 2002: Bozsik Péter hálás a sorsnak, hogy a ZTE-vel nyert aranyat

A Bozsik Péter vezette ZTE FC már a 2001/2002-es bajnoki év elején megmutatta, hogy számolni kell vele annak ellenére, hogy az előző kiírásban épp csak bent maradt az élvonalban. A nyári igazolások (Kenesei Krisztián, Szamosi Tamás, Urbán Flórián) alaposan megerősítették az együttest, vezetőedzőnek pedig a Vasassal bronzérmes Bozsik érkezett. 2002 tavaszára a ZTE már bajnokaspiránsnak számított, a rájátszás kezdetére (akkor 12 csapatos volt az NB I, a végén felső- és alsóházi rájátszással) pedig már csak az volt a kérdés: az MTK, az FTC vagy a ZTE lesz-e a befutó? Végül utóbbi nyert, ami május 22-én, az FTC ellen idehaza elért 1-1- es döntetlennel vált valósággá, függetlenül az utolsó, Videoton elleni találkozótól.

Ám addig el is kellett jutni! A ZTE FC az Újpest idegenbeli legyôzésével (2-1), jobb gólkülönbsége révén vette át a vezetést az MTK-tól, majd egyből a Hungária körúton vendégeskedett. Ljubojevic, Egressy és Róth találatával, valamint Horváth L. öngóljával 4-2-re győzött a zalai csapat és pontelőnnyel (67) vezetett, ekkor már az FTC (65) előtt. Következett a Dunaferr elleni hazai találkozó - ezt 3-1-re nyerte a ZTE -, s ekkor már valóban kitört a zalai futball-láz.

- Az MTK legyőzése volt a pont, amikor elhittük: akár bajnokok is lehetünk - idézte fel a tíz évvel ezelőtti eseményeket Bozsik Péter, a bajnokcsapat trénere. - Ám korántsem volt annyira stresszes a Dunaferr elleni találkozóig tartó egy hét, mint azt sokan gondolnák. Tettük a dolgunkat, nem beszéltünk minden percben a mérkőzésről, különösebb teher nélkül készültünk. Mert igazán úgyis csak a nagy ünneplés elmúltával fogtuk fel, hogy bajnokok lettünk. Legalábbis én így voltam ezzel.

- Szokott egyébként gondolni ezekre az időkre?

- Időről időre előjönnek az emlékek. Nemcsak a klubnak, de nekem is óriási dolog volt ez a cím, az edzői karrierem nagyon fontos része. Ezenkívül az életemnek is, hiszen a családommal összesen hét évet éltünk Zalában.

- Jó, hogy ezt említi: sokan szinte már mint zalai emberre tekintettek Önre.

- Ami nagyon jól esett és esik ma is! De voltak játékosok is, akik hasonló cipőben jártak. Bár nem Zalából származtak, de éveken át ott játszottak, s valamelyest zalaivá váltak. Ez volt az egyik titka is a sikerünknek: jó közösség és csapat kovácsolódott össze, segítőmmel, Simon Antallal pedig kiválóan működtünk együtt.

- Visszatérve a ZTE-hez való csatlakozásához: menynyire volt tudatos a játékosok kiválasztása? Bajnoki címre vágytak már akkor?

- Amikor velem felvették a kapcsolatot, Nagy Ferenc, a mostani többségi tulajdonos menedzserként elmondta: ütőképes csapat kialakítása a cél, és ehhez már megvannak a játékosok. Olyan csapatra vágytak, amely az akkori bajnoki rendszerben nem a kiesés ellen harcol, hanem a felsőházba, vagyis az élbolyba igyekszik. A félidőben még erősítettünk, ekkor érkezett a szerb Ljubojevic és a szlovák Král.

- Tudom, hogy sok élmény kapcsolódik ehhez az időszakhoz, de mégis, mi az, amire a legszívesebben emlékszik?

- Arra, hogy egy csodálatos közönség előtt nyertünk bajnoki aranyat, és nem pár száz vagy ezer néző jelenlétében. Egy megyét fertőzött meg akkor a futball. Nagy ajándéka a sorsnak, hogy mi éppen egy ilyen közegben szereztünk aranyérmet, csodálatos volt ezt átélni.


A cikk folytatása következik!