Jeget kért a forró Balatonba

Átszállunk a másik csónakba, vagy inkább kis hajóba, amit viszont elektromos motor működtet. Egy finom gázfröccs előre, egy kicsi vissza: dr. Bódis István hat és fél órája váltogatja a kart, mikor mire van szükség.

- Uram, ez a jövő, s nem a benzinzabálóké - jegyzi meg, s nehéz lenne vitatkozni vele.

Összeszokott csapattal találkozunk, hiszen rajta kívül dr. Duska Péter orvos és Palkovits Attila állandó kísérői Mányoki Attilának. Ott voltak az ominózus, három évvel ezelőtti átúszásnál is.

- A sport és az igazi teljesítmény a szememben mindig is tiszteletre méltó dolog volt - említi dr. Bódis István. - Amikor Attilával először találkoztam, s azt mondta, hogy hosszában akarja átúszni a Balatont, komoly kételyeim voltak evvel kapcsolatban. De miért ne? Az is fizikailag lehetetlennek tűnik, hogy az ember szabadtüdős merüléssel száz méteres mélységig jusson. Szóval, kíváncsivá tett, és örökké hálás leszek neki, hogy én is részese lehettem a három évvel ezelőtti teljesítményének. Mert megcsinálta, ráadásul úgy, hogy gyakorlatilag energiájának a minimumát is felhasználta. Azóta ha szól, hogy úszni akar, akkor én csak azt kérdem tőle: hol és mikor?

Volt idő beszélgetni, de ekkor jár le az a 15 perc, amikor újra inni és enni kér Mányoki Attila. A hajóban a másik Attila (Palkovits) már előkészítette a szükséges mixet : egy rúd végére erősített kulacsban érkezik a frissítés.

- Fáradt vagyok - hallatszik a vízből.

- Nem fáj semmid?

- Nem, de nagyon melegem van. Hat óra harmincötnél vagyunk, ugye?

Mindenki az órájára néz: pontosan... A párbeszéd, amely Mányoki Attila és dr. Duska Péter között zajlott, rövid és velős, de nincs is többre idő. Folytatja útját.

- A monotónia nagyon rossz, s ha elveszti az időérzékét, akkor van baj - jegyzi meg Péter, aki barátként és hivatalból is jelen van: kísérőorvos nélkül nem kaptak volna engedélyt az úszásra. - Melege azért van, mert óriási energiára van szüksége, s nem tud elég hőt leadni, ilyenkor kell figyelni, nehogy gutát kapjon. Viszont percre pontosan megmondta, mióta úszik. Ezt mondjuk én sem értem, miként csinálja, mindenesetre jó jel...

Jaszi (ő Palkovits Attila), megbeszéli még, hogy legközelebb egy kis csokit is ad majd be a vízbe, s ekkor úgy számolják, két óra múlva akár célba is érhetnek.

Nekünk megint könnyebb dolgunk van, Zoli visszatér és a benzinzabáló gyorsan a partra visz bennünket. A két órából valamivel több lesz, de közben megtudjuk: jeget kell bevinni a Balatonba (ha ezt a szomszédos Libás-strand fürdőzői tudnák...). Közel tízórányi úszás után, mire Mányoki Attila befordul a ki-kötő öblébe, már ott van Manninger Jenő, a megyei közgyűlés elnöke, Gyutai Csaba, Zalaegerszeg, és Ruzsics Ferenc, Keszthely polgármestere. Meg persze sok barát és tisztelő.

Az érkezés láthatóan fájdalmas, de egyben nagy megkönnyebbülés is. Pezsgő, babérkoszorú, és egy kupa várja a hőst , aki megint bizonyította: a lehetetlen mégis csak létezik. Kólát kér, mellé csokit és valamilyen energiaitalt.

- Ez kakaó? - kérdi a kislány tőle, a barnás löttyöt látva.

- Nem, nem kakaó, csak valami olyasmi...

Egy kicsit még békén hagyjuk, s ha a pillanat nem is alkalmas egy nagyriporthoz, de meg kell kérdezni: nehezebb volt, mint gondolta?

- Kikészített a meleg, mert az idén nem úsztam húsz fokosnál melegebb vízben - mondja, miközben még mindig, folyamatosan hűti magát jéggel. - Olyan volt, mintha megforrtam volna. Más gondom nem volt, ez viszont biztató. Csalódást viszont senkinek sem szerettem volna okozni, így fel sem merült bennem, hogy feladjam. Most viszont pihenni kell, a jövő héten fel kell töltődnöm, hiszen utána utazok Görögországba. Tavaly nem sikerült, idén viszont mindenképpen le akarom úszni azt a 100 kilométert, amely, ha minden igaz, világcsúcs lenne.

Atyaég. Az csak valamivel több, mint a háromszorosa a szombati 35 kilométernek...

Atyaég. Az csak valamivel több, mint a háromszorosa a szombati 35 kilométernek...

Tisztelgés

A parton nem véletlenül várták ennyien Mányoki Attilát, s Gyutai Csaba, Zalaegerszeg polgármestere szerint az csak természetes hogy ő is itt  eljött. "Régóta ismerem őt és hihetetlen emberi és sportteljesítmény ez, nagyon büszkék vagyunk erre az egerszegi fiúra. A szándék, hogy Szent István napját ezzel az úszással köszöntse, valóban tiszteletreméltó" - mondta a megyeszékhely első embere. Manninger Jenő, a megyegyűlés elnöke szerint Mányoki Attila a kitartás jelképe is lehetne, és ez az úszás - ahogy  fogalmazott - egyben tisztelgés Zala megye előtt is.