"Elécsípünk még egy aranyat"

- Meglehetősen régen, még 1957-ben, az akkor újjáalakult ZTE alelnöke lettem. Így kezdődött a sportvezetői pályafutásom - emlékezett a 80 éves Benedek Tibor. - Abban az időben a közalkalmazottak szakszervezetének megyei titkára voltam. Az újjáalakult Zete-Ruhagyár közös házasságával létrehozott egyesületben elég nagy szerepem volt. Ekkor 15 szakosztállyal indultunk. Elmondhatom magamról, hogy három évtizeden keresztül töltöttem be az alelnöki tisztet. Sok elnököt szolgáltam, a hajdani futballista Kajtár Gyula édesapja volt az első, akivel együtt dolgoztam, aztán Balogh János következett, vele hosszú időn keresztül munkálkodtunk együtt a klub vezetésében, de még sorolhatnám a neveket.

- Mi volt a fő feladata?

- Abban az időben a sportolók dolgoztak. Ha többre nem is, négy órára bejártak a munkahelyükre. Elsősorban a futballistáknál volt nagy öröm győzelem után találkozni a kollégákkal. Ha nem úgy sikerült a hétvége, ahogy szerették volna, akkor lehorgasztott fejjel ballagtak dolgozni, és hallgathatták munkatársaik zrikáit. Ezt érthetően nem nagyon szerették, s azt kell mondanom, ez is egy kicsit motiváló volt számukra. A vállalatokkal, a vezetőikkel való kapcsolattartás volt abban az időben a legfontosabb feladatom. Sok szép időszakot éltünk meg. Feljutott az NB I-be a futballcsapat, a kosárlabdások, röplabdások jeleskedtek. Egyéni sportágakban sem kellett szégyent vallanunk. A legkeservesebb pillanat talán az volt, amikor a futballcsapat kiesésre állt, de azért sikerült megmenekülniük, és össze is kapta magát kicsit a társaság.

- Éppen három évtized után, 1987-ben távozott a ZTE-től.

- Ez az esztendő egy olyan időszak volt, amire ha rágondolok, nagy keserűséggel tölt el. Amíg az előző évtizedekben Újvári Sándorral az élen a megyei és a városi vezetés is sokat segített, ebben a korszakban jó páran azon dolgoztak - természetesen nem az említett vezetőkre gondolok -, hogy a ZTE hulljon szét. Ez sikerült is nekik. Függetlenedtek a szakosztályok. A sakkcsapathoz kerültem. Boldogan vállaltam az elnöki tisztet, hiszen elmondhatom magamról, hogy a legendás Csuti Antal bácsival is dolgoztam együtt. Az első tíz esztendő rögös útját járva elnökösködtem, az utóbbi időben pedig társelnök vagyok, s nagyon büszke arra, hogy hatszoros bajnok lett a Z. Csuti Hydrocomp. Habár csodákat tenni nem tudok, de azért még amiben lehet, napjainkban is segítek nekik.

Számtalan kitüntetést kapott, megyei, területi és országos elismerések egész sorával rendelkezik. Hosszú lenne felsorolni őket. De azt a listát is, amelyen olyan legendás sportolókra, vezetőkre emlékezik, akikkel több mint fél évszázad alatt dolgozott.

- Valóban nehéz döntés neveket mondanom, mert akár egy oldalt is meg tudnék tölteni. Az viszont kétségtelen, hogy a labdarúgók és a sakkozók mindig egy kicsit közelebb álltak a szívemhez. Feledhetetlen időszak volt az NB II-es futballcsapat jó menetelése, Barna Sándor, Belák János, Németh József, Millei Sándor, majd a későbbiek, Molnár László, Szabó Rezső, Bolemányi János, Papp Antal, vagy éppen Soós István játéka, emberi tartása, csibészségeik és nagy szívük, kitartásuk örök emlék marad számomra. No meg a legendás edző, Szőcs János. A röplabdásokat is szerettem, Borosnyai Sándor és Sümegi Pál sokat tett ezért a sportágért. A kosarasoknál pedig számomra Szűcs József jelenti a csúcsot. A sakkozóknál, akikkel nap mint nap együtt voltam, s vagyok ma is, talán csak három nevet mondok, dr. Varga Tibor, Horváth Tamás és Kiss Ambrus. Nagyon régóta dolgozunk már együtt, s remélem, még jó pár esztendeig tudok majd nekik segíteni. Igaz, hogy nagyon megerősödött a Nagykanizsa, de azért elcsíphetünk mi még rövid időn belül egy újabb aranyat, a hetediket... 


Ahol mindig jól érzi magát

Amikor a tavasszal Zalakaroson a nemzetközileg is nagyon jó hírű sakktornán találkoztunk, ezzel fogadott: Futottam - már amennyit én a nyolcadik X felett tudok - még egy kört a támogatók között. Sikerült egy-két apróbb dolgot elintéznem. Szüksége is van erre a klubnak, mert ebben a világban nagyon nehéz pénzt szerezni. Pedig minden e körül forog. Most második lett a Csuti, de ez egy legendás csapat. A Karos Kupa is nagy dolog..., ebben a körben érzem igazán jól magam."