Van úgy, hogy a fagyi...

Azt, hogy ne szóljanak bele a dolgainkba, abba, mit veszünk fel, mennyire sminkelünk, milyen frizurát viselünk, kivel hova megyünk. Persze kellenek korlátok, de még nem tudjuk felfogni, hogy a jövőnk érdekében „mondják a magukét”.

Vannak szülők, akik lazábban nevelik utódaikat. Nem fordítanak kellő figyelmet rájuk, így hamar olyan társaságba kerülnek, mely félrevezeti őket és csak pár lépés, hogy az alkohol mellett a drogokat is kipróbálják. Ezek a fiatalok nem tisztelik a szüleiket, sőt egyetlen felnőtt szavára sem hallgatnak.

A pasizás-csajozás miatt is állandó nézeteltéréseink vannak az ősökkel. Szerintük korai 15-16 évesen komoly kapcsolatba bonyolódni, hiszen az a tanulás rovására mehet. Sokan a családi gondok miatt lázadnak. A szülőknek egymás között kellene elrendezniük a dolgaikat. Ha ez nem sikerül, a gyerek nem szívesen megy haza.

Az iskolában a tanárokkal is van elég konfliktusunk: a pedagógusok elvárják, hogy az ő szabályaiknak megfelelően teljesítsünk, fegyelmezetten viselkedjünk. Nem biztos, hogy otthon ugyanazok az elvárások. Valószínűleg ezért van az, hogy diáktársaink a környezetükön vezetik le a feszültségeiket.

Gond lehet, hogy azt hiszszük, miénk a világ. Anya a múltkor megjegyezte, milyen beképzeltek vagyunk a barátaimmal. Ez a viselkedés talán azért alakul ki, mert a környezetünk is azt díjazza, ha nagyszájúak, flegmák vagyunk. Ez védekezés, hogy ne bántsanak bennünket, ok nélkül ne vájkáljanak a magánéletünkben.

Bencze Boglárka, Böcseics Bettina Thúry-tagintézmény