A csúf lányok is férjhez mennek?

Január eleje a nagy céhes ebédektől, vacsoráktól volt hangos, amelyek keretében az egy szakmához tartozók vigadtak. Régen temérdek falusi céh működött, s nem is kicsik.

- A takácsok históriáját kutatva például magam is megdöbbentem, amikor arra bukkantam, hogy a vasi Egyházasrádócon több mint negyven takács működött céhbe tömörülve az 1860-as, 70-es években. Nem is akármilyenek, damasztszövő takácsok voltak, akikhez Zalaegerszegről is jártak tanulók, mert helyben nem találtak mestert, akitől a bonyolultabb felvetéseket megtanulhatták volna.

A céhes lakomákon talán lencsét is fogyasztottak, hiszen a lencseválogatás és a pénzszámolás közötti analógiás mágia jegyében mind a mai napig előszeretettel hódolunk e kedves babonának az új év elején. A malac, mint a szerencse kitúrója, hasonló okból kerülhet az asztalra. Szárnyast viszont nem tanácsos enni, mert elkaparja a szerencsét. A logika persze kissé ágaskodik az emberben, mert ha a disznó kitúrhatja a szerencsét, a tyúk miért ne kaparhatná ki...

- Valóban hordoznak ellentmondásokat a népszokások, semmiképp nem lehet általános "igazságokat" megfogalmazni, hiszen területenként is nagyon eltérő formákat mutatnak - árnyalja a képet Marx Mária. - De nincs ennek túlzott jelentősége, a szokások sokfélék és az idővel változnak.

Disznóölés Zalaszentmihályon, 1956 telén. A Göcseji Múzeum fotótárából való felvételt Domján Imre készítette

Példa erre, hogy bár a regölés általában karácsony és szilveszter között volt szokásban, mégis akadtak vidékek, ahol az újév első hétfőjét regelő hétfőnek nevezték.

A farsangot megelőző téli ünnepkör záróakkordja a vízkereszt, ekkor dívott a háziáldás kérése. Felkerekedett a pap és a kántor, sorra járták a portákat, s krétával felírták a bejárati ajtó homlokfájára a három királyok nevének keresztekkel elválasztott kezdőbetűit. Nem távoztak üres kézzel.

- A közösségért dolgozó embereket, mint amelyen a pap is volt, többnyire terményben fizette a falu - tér a részletekre Marx Mária. - Füstölt hús, hurka, kolbász járt ilyenkor, hiszen ez a disznóölések ideje.

Halottas játék alakoskodói a Szabolcs megyei Panyolán

A farsang kialakulása Magyarországon a középkorra tehető. Mulatságait az az ősi hiedelem hívta életre, hogy a tél utolsó napjaiban - amikor rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák - a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Úgy gondolták, zajos vigalommal, maskarás felvonulással elűzhetők. Egészen húshagyó keddig tart, amit a húsvétig tartó negyven napos böjt követ. A farsang hossza évről évre eltérő, hiszen csak a kezdete fix nap, a vége a húsvét változó időpontjától függ. A mondás úgy tartja, ha hosszú a farsang, csak a szép lányok mennek férjhez, de ha rövid, a csúnyák is, a legényeknek ugyanis nincs idejük válogatni. Az 1950-es évekig hazánkban a legtöbb lakodalmat farsang idején tartották, ekkor volt idő megadni a módját, nem sürgetett nagy munka a határban. De más is történt ez idő tájt, ilyenkor fogadták fel a nagygazdák az aratókat, ekkor választották meg a települések közalkalmazottaikat: a pásztorokat, csőszöket, sírásókat, kovácsot, baktert, útkaparót stb., és a borvidékeken a hegymestereket. Jeles napja a farsangi időszaknak Vince, (január 22.), ami ősi időjósló nap. Ha szép, napos az idő, bő szőlőtermés várható, "ha megcsordul Vince, tele lesz a pince". Pál napján (január 25.)  az ellenkezőjére fordulhat az időjárás (pálfordulás), a  Mátyás napi   (február 24.) jó idő pedig hosszú telet jelenthet, Mátyás, ha nem talál jeget, hát csinál.

A néprajzos általános alapvetésként leszögezi: amikor a földeken sok munka adódik, nincsenek népszokások. A hagyomány a dologidő múltán szökken szárba, így érthető, hogy a téli hónapok különösen alkalmasak erre. Azért a farsangi időszakban sem tétlenkedte. A megfont kenderfonalat például ilyenkor, a csípős hidegben kellett megszapulni, mert úgy tartották, akkor lesz szép és puha a fonal, ha kifagy. Patakban, tóban kimosták, kiöblítették, kifagyasztották és megszárították. Az egyéb közösségi munkákat is ekkor végezték, a fonóházakban esténként rendszeres volt az ének, a tánc, a játék.

Tuskóhúzó, vénlánynak öltözött legények a kolozs megyei Kidén

- A dramatikus játékok zöme a lányok bosszantására szolgált, ami persze része volt a párkeresésnek - jegyzi meg a szakember. - Az arcuk bekormozásától kezdve az ijesztgetésig sokminden várt ilyenkor a hajadonokra. A férfiak előszeretettel öltöztek be medvének, kecskének, gólyának, s így riogatták a fehérnépet. De voltak "kész forgatókönyvek" is, mint például a fordított esküvő, a feltámadó halott, vagy éppen a férfiúi tettrekészségét bizonyító holttest.

Aki nem ment férjhez farsang végéi, azt gyakorta kigúnyolták. A vénlányok mellett ritkábban az agglegényeknek is kijutott a jóból. A pártában maradt leányhoz gyakorta fatuskót vagy azt jelképező kisebb tárgyat kötöznek, amit maga után kellett húznia. De rendezhettek zajos vonulás is végig a falun, fordított lakodalommal kiegészítve.

- Az is gyakori volt, hogy a kertkapu elé kötözték a fatuskót, hogy elbotoljanak benne. A ház népe azonban, legtöbbször már hajnallban talpon volt, hogy eltüntesse a csúfságot - mondja Marx Mária. - Volt, hogy kiszedték a kerítést, s azt húzták vonták magukkal a férfiak. Így aztán nem meglepő, hogy alkalmanként kiadós verekedésbe torkollt az esemény, hiszen a háziak nem feltétlenül értékelték a "tréfát".