Boszi-köz: Nem bánták meg, hogy kiköltöztek a panelból

- No, de hogy lett az utcából Boszi-köz ?

- Nem sértődtem meg a kritikán. Jól van, mondtam, majd én leszek benne a boszorkány. Végül is igazuk volt. Az édesapámtól örököltem a területet az épülettel, aminek csak a borospincéje volt teljesen készen, a téglafalak álltak. Mi beépítettük a teraszt, a tetőteret, szóval nem egy szocreál épület - meséli a ház asszonya, Gyengéné Bánhidi Klára. - 2014 márciusában költöztünk ki, s ahogy jöttünk, a bejárathoz ki volt kötve egy nagy seprű meghoztuk Klárikának a járgányt felirattal. Éreztem, befogadtak a hegylakók.

Játékfigurák lépten-nyomon

Válaszul készített egy boszorkány bábot, amit az utcanévtábla mellé állított, a bejárathoz is festett egy seprűn száguldó banyát, a háznál is lóg egy bájos szipirtyó - s ezzel elkezdődött a boszi-bábok öreghegyi pályafutása - sok kedves figura kerül ki Klári varrógépe alól - beszélgető partnerem ugyanis női szabó (is). Sorra formálódnak a mesehősök, filc pipik, kakasok, hóemberek. A vázában textiltulipán, a szobákban saját készítésű falvédő, a hálóban hozzáillő ágytakaróval, párnával, rajtuk kedvenc virága, a kála.

Amúgy a kert most is fantasztikus. Bár a kis tavat már beüvegezte a fagy, ám a krizantémok még nem adták fel, s a nyírfa is rezegteti aranysárga levelét. A lépcső korlátjához simulva, mintha csak nyár lenne, üdén zöldellnek a fűszernövények, a zsálya, a rozmaring és a társai, s még hordja virágmintás ruháját a skarlátpiros zsálya.

A mézeskalács házikó - fák, bokrok, virágok, kis tó

- A fűszerkertet tavasszal kezdtem el benépesíteni, s idén még hagytam erősödni. Már készítettem citromfű és mentaszörpöt, elfogyott az utolsó cseppig. Jól sikerült a fűszerolaj is - fele olíva-, fele napraforgó olajba egy szál friss rozmaring, 1 szál bazsalikom, 3 csilipaprika, köménymag, bors, mustármag és fokhagyma -, ezzel kenem be sütés előtt a húsokat.

Terem bőven gyümölcs - az alma, a körte, a szilva, a meggy, a cseresznye, a dió mellett datolyaszilva, füge és természetesen szőlő. A birtok ezen részének már Tibor a gazdája.

- Az út másik oldalán lévő szőlőskertünkben nyolcszáz négyzetméteren virul a rizling, az Ezerfürtű, a Rozália, a Chardonnay, amiből finom bort lehet készíteni. Az apósom volt területe mellett, anno mi is vettünk egy darab földet. Fenyves volt, kitisztítottuk és betelepítettük szőlővel. Nagyon sok munka volt vele. Elárulom, a feleségem nem igazán szeretett kijárni a hegyre. Sőt!

A háziasszony a saját készítésű boszorkánnyal - sokan kaptak hasonlót a hegyen

- Akkor hogy lettek mégis hegylakók ?

- Néhány évvel ezelőtt meg sem fordult a fejemben, hogy valaha kint fogok élni a hegyen. Zalaegerszeg szép részén, Olában éltünk 22 éven át egy 70 négyzetméteres panellakásban. Szerettünk ott lakni, minden közel volt. Az édesapámtól megörökölt hegy gondot jelentett. Meg akartam becsülni, de nem tudtam, mi legyen a sorsa - meséli Klári. - Amikor egyetemisták voltak a gyerekeink, még az is eszembe jutott, hogy eladom. 2012. június 16-án reggel aztán fura érzésre ébredtem. Nem értettem, mit keresünk mi a panelban, miért nem élünk kint a természetben, amit annyira szeretünk. Ötvenévesek voltunk, amikor elkészült a házunk, Szabolcs fiunk akkor szerezte meg a diplomáját, Hajnalka leányuk családjával közelebb, Pécsről Szombathelyre költözött, s abban az évben született Zalán, a kis unokánk is. Hát nem érdekes?

Zalán egyébként éppen a nagyszülőknél tölti a hét végét. Köztünk sertepertél, házat épít Pepa malacéknak, elmajszol két jókora darab kukoricaprószát. Szereti a közös szöszmötölést a nagyszülőkkel.

- Mindig készítünk valamit. Most például mikuláscsizmát, abba kerülnek majd az ajándékok. Játékot nem kell vennünk neki, megvannak még a gyerekeinkké és mindig megvarrjuk a kedvenc mesefiguráját.

Klári egyébként a földrajz és rajz szakos tanárnak készült, de a gimnázium után egy évet várnia kellett volna a főiskolára. Úgy döntött, nem vesztegeti tétlen az idejét, s megszerezte a mechanikai műszerész szakmát, amibe szerencsésen bele is szeretett. Amikor azonban összeházasodtak gyermekkori szerelmével - már első osztályos korában kinézte magának azt a csinos, piros pulóveres Tibi-fiút - Tapolcára költöztek, s ott varrodában kapott munkát. Az is testhezálló feladat volt, hiszen gyermekkorától varrogatott. Amikor 1990-ben visszaköltöztek Zalaegerszegre, vállalkozói igazolványt váltott ki. 27 éves korában elment az ipari iskolába és bejelentkezett vizsgára, s így papírja is van róla, hogy női szabó. Mint ahogy arról is, hogy gyermekvédelmi asszisztens. Újabban a gravírozásba is beleszeretett.

- Barátnőmtől egyik karácsonyra kaptam egy gravírozott dunsztosüveget, ami egyből megtetszett. Milyen jól jött a mechanikai műszerész képzettségem! Átalakítottam egy barkácsgépet és sorra készítettem vele az ajándékokat. Mindenkinek tetszik, mert egyedi, személyre szóló.

Ma már odáig fajult a dolog, hogy nem csak madarat, virágot, de még arcképet is képes gravírozni. Mellette varrja a boszikat, a mesefigurákat, a babákat, a különleges ruhakölteményeket. Például menyasszonyi és a koszorúslány ruhát. Mert, mint Klári mondja, nem mindenki szeret habcsóknak öltözni.

Búcsúzóul én is kapok ajándékot: egy kis filcfenyőfát, amire Zalán saját kezűleg ragasztotta a dekorációt, három textiltulipánt, s útközben még lefényképezem a rózsát és a mézvirágot, amelyek a fagyban is képesek illatozni.