Wellness a lakásban

A kérdést Papp Jánosnak teszem fel, aki úszómedencék, szaunák és gőzkabinok forgalmazásával foglalkozik.

– Már találkoztam panelba épített szaunával, de gőzkabint még nem kértek tőlünk az ötödikre – neveti el magát a szakember. – Másrészt egy gőzkabin 5-6 kilowattnyi energiafelhasználását nem bírná ki egy 20-30 éve tervezett és épített elektromos rendszer. Ugyanis ezekben a kabinokban a gőz fejlesztését egy táska nagyságú, elektromos árammal működő gép végzi. A gőzkabin alapvetően kétfajta lehet. Az egyik változat előregyártott műanyag elemekből készül, amelyet a helyszínen kell összeszerelni. Mind a méretbeli jellemzők, de az esztétikai megjelenés miatt is inkább a helyszínen épített gőzkabin az ajánlatosabb. Ez utóbbi bár drágább, de megéri az árát, hiszen sok évig nincs gond vele. Olyan alakúra építjük meg, amilyet a megrendelő kíván: négyzet, kör vagy rombusz – csak a képzelet szabhat határt a gőzkabinunk formájának. Ez a hely kihasználása szempontjából is lényeges, hiszen sok esetben a rendelkezésre álló tér mérete, alakja és nagysága határozza meg az épített gőzkabin formáját. Ha a pincénket szeretnénk egy kis wellness-részleggé alakítani, akkor a rendelkezésre álló helyre – legyen az bármilyen alakú – be tudunk építeni egy gőzkabint. Fontos, hogy minimum két és fél méter belmagasságú tér álljon rendelkezésre – hangsúlyozza Papp János. – Ezenkívül a szellőztetés a legfontosabb, ha az megoldott, akkor bárhová telepíthetjük a gőzkabinunkat, pincétől a padlásig. Mivel, ez egy intenzíven vizes hely, ezért a szellőztetés után a következő fontos feladat a helyiség megfelelő vízszigetelésének az elkészítése. A gőzbefúvást egy hőfokérzékelő működteti: mikor a kabin hőmérséklete a beállított érték – ideális a 43-46 fok – alá csökken, akkor automatikusan bekapcsol. A gőzkabin belsejének kialakításánál arra is figyelni kell, hogy az ajtóról, illetve a falakról lecsepegő víz a kabinon belül maradjon, és egy padlóösszefolyó gyűjtse össze azt.

Papp János egy általuk készített wellness-sarokban mutatta be a lehetőségeket. Csak a fantázia és a megrendelő pénztárcája szab határt. Fotó: Szakony Attila

– A szauna inkább jellemző a magánmegrendelők esetében, mert lényegesen egyszerűbb a szerkezete és az elkészítése – mondja Papp János. – Nem szükséges olyan szellőztető rendszer megépítése sem, mint egy gőzkabinnál, ahol a gőzt feltétlenül szükséges a szabadba vezetni. Persze a szellőzés a szauna esetében is fontos, ahogy a megfelelő elektromos hálózat megléte is, hiszen a szaunakályhát ezzel fűtjük fel. Az anyagát tekintve többféle fafajta közül is választhatunk: az északi, finn luc- vagy erdei fenyő, a nyárfa, a vörös meranti és az égerfa is ideális választás lehet. A csomómentes, kezeletlen faanyagot javasoljuk a szauna megépítéséhez, és lényeges kérdés, hogy mekkora üvegfelületeket építünk be, hiszen minél több az üveg, annál gyorsabban kihűl a szauna. Azért fontos a fa kezeletlensége, ugyanis egy festett vagy lakkozott faanyag esetében a hő hatására mérgező gőzök szabadulnak fel. Az északi fafajták azért ideálisak, mert alacsony a gyantatartalmuk, így nem kell attól tartani, hogy egyszer csak „könnyezni" kezd alattunk a fa – figyelmeztet Papp János.

– Az ajtó tekintetében a gőzkabinnál egyértelműen, de a szaunák esetében is az üvegajtókat ajánljuk, hiszen ezek nem vetemednek, a nagy hőhatás ellenére is időállók. Létezik fatüzelésű szaunakályha is, de a megrendelők zömmel elektromost kérnek. Itt a kályhában felhalmozott lávaköveket az elektromos áram – egy fokhőmérő szabályozásával – hevíti, amit aztán néha-néha, valamilyen kellemes aromájú illatanyaggal kevert vízzel meglocsolunk. A szauna esetében nem szükséges padlóösszefolyó elkészítése, általában farács kerül a hidegburkolatra.