Cserépkompánia Egerváron

Az egész vidám kompániával lapunk és a színház múlt heti, egervári falujárásán volt módunk összeismerkedni Nagy Bernadették több generációs, barátságos családi házában.

A négyéves Ricsi és nyolcadikos Norbi anyukája eredendően építésztechnikusnak készült, majd a kereskedelemben mélyedt el, ám a kézműves munka, a bütykölés mindvégig része volt az életének. Tősgyökeres egervári, ám mivel férje hivatásos katona, évekre máshova szólította őket a kötelesség. Négy éve azonban ismét Egervár az otthon, ahol egyre több biztatást kapott környezetétől, hogy fektessen több energiát a hobbinak induló elfoglaltságba.

- Kérdezgették, ha már ilyen kedves figurák, díszek kerülnek ki a kezem közül, miért nem foglalkozom evvel komolyabban - mesél a kezdetekről. - Időközben megszűnt a szombathelyi munkahelyem, s mivel az építőiparban pillanatnyilag elég reménytelen állást találni, hát nagyobb teret engedtem a figurákat termő ötleteimnek.



Falujárás Egerváron - Képgaléria I.

Falujárás Egerváron - Képgaléria II.


Megélni persze nem lehet belőle, mondja, de egyre több a visszajáró kuncsaft, a személyre szóló megrendelés.

- Ilyenkor kifejezetten az a cél, hogy az illető magára ismerjen, hogy megragadjam a karakterét, esetleg valamilyen egyéni jellemzőjét - avat be Bernadett, akinek portékái nélkül ma már alig múlik el környékbeli vásár. Első pillantásra alig hinnénk, de valamennyi figura alapja kisebb-nagyobb virágcserép, amit papír- vagy hungarocellgolyók, csipkék, masnik, filc elemek egészítenek ki.

- A barkácsboltok kínálatán túl persze nagy gyűjtő is vagyok, a gomboktól a meggymagig nálam minden kacat megtalálható, hiszen sohasem tudni, mire lesz szükség a következő munkához. Miután a család ráunt, hogy a nappaliban terítem szét a temérdek hozzávalót, a szüleim kialakítottak számomra egy kis kamrát, az az én műhelyem és kincsestáram.

A figurák egy része nemcsak kedves kabala vagy dísz, hanem virágtartóként is megállja a helyét. Szó szerint, ugyanis a fejükön tányért egyensúlyozó kertészek, bohócok, menyecskék nyugodtan terhelhetők. Az üdvözlő figurák közül igen népszerű a kis piás , a prototípus egy borszakértőnek készült. De napocskákból is látunk egész famíliára valót, s ezekhez is fűződik történet.

- A nagynéném a Napsugár úti bölcsiben dolgozik, ő kért meg, hogy készítsek valami, a bölcsire jellemző ajándékot... Aztán másoknak is megtetszett. Sokszor megkérdezik, hol tanultam ezt. Sehol, nekem ez csak úgy jön, belőlem fakad. Valami kézügyesség persze bujkál a családban, apu nagyon szépen esztergál, a nagymamám nyomdokán anyu is kézimunkázik, örökölhettem is valamit.

A cseréplények mellett terményképeket is készít, a mák vagy búzadara háttérből vöröslő barackmagok bontanak szirmot a kecsesen ívelő madzagszáron. A segítőkészség szép példája, hogy tavaly már gyűjtötték is számára a cseresznye- és szilvamagot a bölcsi konyháján.


Pap, bírónő, focista, óvónő, postás...
S hogy ki, illetve mi minden kelt már életre a keze között? Pap, bírónő, focista, óvónő, postás, tanár, „aranyba foglalt” takarítónő, autószerelő, titkárnő, rendőr, könyvelő, vadász, hogy csak a foglalkozásokat említsük, ők valamennyien személyre szóló ajándékként születtek meg, vélhetőleg igen derűs meglepetést okozva az ünnepeltnek. Hiszen a karikatúrába hajló alakok megformálását is a kedvesség, a humor táplálta. Házassági évforduló, esküvő, gyermekáldás, névnap, nyugdíjba vonulás, ballagás mind apropó lehet.