A sors közbeszólt; in memoriam Dedi

Csak egy halk puffanás és vége. Elmentél. Kollégák döbbent arca és a szívükbe nyilalló felismerés: nem szabadott volna ott lenned! Mind tudtátok, mégis elmentél. Vagányságból? Dacból? Vagy talán felsőbb utasításra? Mindenki a lelkiismeretével számol el.

Senkid nem volt. Se kutyád, se macskád, nincs, aki sirasson - szoktad mondani. De ebben nagyot tévedtél. Barátok, szomszédok, ismerősök próbálják feldolgozni a történteket. Könnyes szemmel néznek be a kertbe, ahol a nagy gonddal ültetett mézvirágaid sokasága most ontja bódító illatát. És képzeld, virágoznak a rózsáid is, amiket olyasvalakinek ültettél, aki mellett végre boldogságot, nyugalmat találhattál volna. Nem tartott sokáig, a sors keményen közbeszólt. Sokunknak hiányzol, Dedi! Hiányzik a telephely kamionosainak a hajnalban frissen lefőzött kávé illata, a precíz rend, tisztaság. Hiányzik az ismerőseidnek, barátaidnak azonnali szolgálatkészséged. De legfőképp hiányzik a baseball-sapka alá rejtett szemed csillogása, amire sokáig fogunk emlékezni. Nyugodj békében!