2012.02.27. 18:27
VV5: Öt és fél hónap önként vállalt rabság a tévé előtt (jegyzet)
Nem igazság, én ugyanúgy végigcsináltam, mint a beköltözők, mégse kapok fájdalomdíjat! Bezzeg a győztes Attila hazavihette az aranyhalat is a villából. Mondjuk, nem irigylem szegény kopoltyúst, lesz bosszúsága.
Attila folyton kiküldi majd az akváriumból párbajozni a guppikkal, plusz rengeteget lelkizik vele és tán még Lilut meg Balázst is ráereszti, pedig hozzájuk azért már védőital adalék kellene a vízbe.
Esküszöm, nem ment el az eszem, vagy ha igen, nem ettől, de úgy alakult, hogy függő lettem. Tudom, a Való Világot senki nem nézi, ezért volt csupán 2 milliós nézettsége. Jómagam legfeljebb annyiban különbözöm a többi "nemnézőtől", hogy bevallom, én se nézem. Véletlenül tudom, hogy Kinga hisztis fehérnép, hogy Seherezádé úgy nevet, mint egy kisszamár, hogy Fecó nem nagyon tud olvasni, hogy Veronika szája kidagad a képernyőről, hogy Péter minden lánynak ugyanazzal a paneldumával udvarol, s azt is, hogy Verának a sajtreszelő eltűnése felér egy atomkatasztrófával.
Az egész pont olyan, mint az életben. Az egyik családtag hiperérzékeny fúria, a másik megjátszós kis manipuláló, a harmadik meg csak úgy hallgat.
Bár odabent a "villában" azért ez mintha generálódna kissé. Mertha netán leülne a dolog, mindig akad valaki, aki - szerintem szerkesztői ráhatásra - gerjeszt egy kis feszültséget. Hiszen, ha naponta kitakarítanak, elbeszélgetnek mondjuk Goethe romantikus verseiről, Picasso kék korszakáról, a keresztszemes hímzésről, a Föld apadó vízkészleteiről, tiszteletben tartják egymás intim szféráját, bánatait, örömeit, személyiségjegyeit, akkor ki a fene nézné. Komplett dögunalom, "hát nem, hallod?", nagyon durva, nem Csabi? - mondaná az aranyosan egyszerű Fecó. (Aki speciel rászorult volna az 50 millára.) Nyilván idekint sem az a hír, hogy Kovácsék milyen szépen élnek, hanem az, hogy a Szabó csalja az asszonyt.
Mondják, valóságshow-t azért nézünk, mert helyettesíti a valódi családtagjaink élő moziját. Ők így tényleg hiába keringenek körülöttünk, nem érünk rájuk. Mert nézzük a tévét! És ráripakodunk a fura modorú kamaszra: "állj arrébb kisfiam, most miattad nem láttam, melyik lánnyal smárolt a Gergő. Ez az egyetlen kikapcsolódásom, miért nem lehet megérteni, ott a számítógép, vacakolj azzal, úgyis mindig azt teszed."
Ja, és szavazunk is. Nem sajnáljuk az emelt díjra a pénzt. Pedig sejtjük, hogy a háttérben jól kimunkált terv mozgatja az egészet.
Lesújtó, nem? Igaz, de mit nézek ma este...?
