Fő az elővigyázatosság (kommentár)

Úgy próbálta átvágni a presztízsét is fenyegető gordiuszi csomót, hogy a növekedés feltételeinek megteremtésével indokolta a lépést. Azt, amit az ellenzéki pártok egyértelmű bizonyítékként értékelnek arra, hogy Orbán és (gazdaság)politikája megbukott. Az LMP szerint a kabinet kénytelen visszakullogni a Nemzetközi Valutaalaphoz, az MSZP pedig felteszi a kérdést, hogy ha az IMF jön, akkor Orbán megy, ahogy ígérte? Az említett rádióinterjú megadta a választ. Arra viszont nem, hogy miért nem tud a valutaalap a megegyezési szándékról. Arra sem, hogy miként képzeli a magyar kormány a gazdasági függetlenség, a szabad kéz – a külföld szemében kiszámíthatatlanság – megőrzését az IMF védőszárnyai alatt. Mondom, nem lehetett könnyű kimondani mindezt a miniszterelnöknek, még akkor sem, ha csak időnyerésre szolgál. De talán el lehet kerülni vele a bóvli kategóriába süllyedést és a forint további megrogyását. A magyar pénz azonnali erősödése minden mellébeszélést cáfol és mindent magyaráz is. Az elemzők szerint a legvalószínűbb egyfajta elővigyázatossági egyezmény megkötése lehet, az is kemény feltételekkel. Fő az elővigyázatosság! – hirdeti majd a magyar kormány, a szabad kézre hivatkozva. Fő az elővigyázatosság! – mondja majd az IMF, épp emiatt.