2011.07.04. 17:58

Egy kézfogás - Habsburg Ottóra emlékezve (jegyzet)

”Kérem szépen, szabadjon erre reagálni. Ebben tudniillik némileg vitatkoznék...” A mondatot körbevevő véghetetlen udvariasság volt számomra a legmegragadóbb. Épp olyan időszakban 2008 őszén találkoztam vele a hévízi gyógykórházban, amikor a hazai közbeszéd mindennek volt nevezhető, csak udvariasnak nem.

Arany Horváth Zsuzsa

Pedig neki is határozott, árnyalt, ám karakteres, megjegyzem, igen optimista véleménye volt a magyar ügyekről. Meg általában mindenről. De álláspontja elmondásához rendelkezett azzal a kifinomult stílussal, amelyet menet közben tökéletesen elfelejtettünk. Ebbéli művészete még arra is kiterjedt, hogy a Zalai Hírlappal, azaz velünk - ebéd utáni sziesztája közben - találkozva előzékeny első mondatot mondott: „szeretem a vidéki sajtót”, e szavakkal fogott kezet velünk. És mi még attól a dilemmától voltunk zavarban, hogy felségnek szólítsuk-e vagy elég lesz az elnök úr is.
Nem mertem akkor elmondani a róla szóló legbájosabb élményemet, nehogy tolakodásnak vegye.
Szülőfalum idős lakója mondta, amikor a politikusainkat kritizálta:
„Van az a Habsburg Ottó. Az olyan okos ember.
Biztos a fia is. Inkább az lenne jó nekünk, nem?”

Habsburg Ottó Zalában - korábbi cikkeink elolvasásához kattintson az alábbi címekre!

Otthon a hadak útján

Mindig szívesen jövök ide

Ünnepelt a megye

98 évet élt
Kilencvennyolc éves korában hétfőn meghalt Habsburg Ottó, az utolsó magyar király és osztrák császár legidősebb fia. IV. Károly fiát németországi otthonában, a Starnbergi-tó partján fekvő Pöckingben érte a halál. Tovább a hírre.