2011.07.07. 05:15
Benne lesz a pakliban (kommentár)
SZÉP nevet adtak a Széchenyi Pihenőkártyának, s minden bizonnyal sokat fogunk hallani róla a jövőben is, hiszen a PR-értéke nagy: elnevezése összecseng a kormány gazdaságfejlesztő programjáéval és olyan értéket jelöl, amit valaki ad, valaki pedig kap. Hogy a leginkább érintettek – a munkavállalók – mennyire lesznek elégedettek vele, majd elválik.
A cafetériarendszer – amelynek mostantól a SZÉP-kártya lesz a vezéreleme – amerikai találmány, az a felismerés kényszerítette ki az ötletet, hogy a munkabér növelése egy bizonyos szinten felül nem fokozza az elégedettséget. Ezt most nekünk – egy bizonyos szint alatt – persze nehéz elképzelni, de biztos így volt, különben nem vezették volna be a béren kívüli juttatásokat. Nálunk bő két évtizeddel később, a 90-es évek második felében kezdett elterjedni, egészen más okból. Nevezetesen az adó- és járulékterhek mérséklésének eszközeként éltek a lehetőséggel a munkáltatók, s többnyire nem béren felül adták, hanem a fizetés egy részét alakították át ilyen juttatássá. A cafetériarendszer a legtöbb cégnél ma is ezt a funkciót tölti be, s éppen ez a körülmény szabja meg az adott forma – étkezési utalvány, üdülési csekk vagy SZÉP-kártya – használati értékét. Aki a megélhetésre is alig elég fizetéséhez kapja a SZÉP-kártyát, aligha lesz boldog, hogy a rajta lévő summát szállodában költheti el.
