Nem a szavakon múlik (kommentár)

De ettől még nem fogják magukat jobban érezni, ha nincs munkájuk, nem jutnak hozzá az anyanyelvükön a használható szaktudáshoz, ha messze vannak tőlük a közszolgáltatások, az utak, a kórházak, a rendőrök. Ami jelzi, a kisebbségi gondok olykor sokkal inkább a vidéki Magyarország problémájaként írhatók le. A tegnapi kölcsönös gesztusok – az új alkotmány szövegezésével foglalkozó nemzeti konzultációs testület vezetője, Szájer József, Kállai Ernő kisebbségi ombudsman és a hazai kisebbségek vezetői találkoztak – szavatoló ereje ugyanannyi, mint amennyit majd az új alaptörvény betûjéből betartunk. Amíg például a hazai cigányság – minden ellenkező érzettel szemben – 10–12 százalékát kapja a munkanélkülieket illető támogató ellátásoknak, s amíg, épp a munka hiánya miatt, az összes nyugdíjnak csupán egy százaléka jut nekik, addig könnyen belátható, az esélyegyenlőség és az alkotmányos alapjogok egész sora – munka, tanulás, közbiztonság stb. – csupán írott malaszt, s félő, az is marad, hiába az új szöveg. Ha pedig a kisebbségek parlamenti képviseletét megoldják, akkor az persze megint nem egyenlősít, hanem elkülönít.