Való Világ - Avagy a luxusvilla, mint pszichológiai hadszíntér (jegyzet)

Ám ebből kiderül, azért mégiscsak sokan kísérik figyelemmel Szandika, Olivér és társaik mindennapjait, mi több, vannak erre szakosodott lapok, amelyek címoldalukon hozzák a villahősök feszült pillanatait. Így van ez kitalálva, egyik épül a másikra. Ami miatt mégis szóba hozom a témát... Nyilván tudatosan válogatták ki a villa lakóit több ezer jelentkező közül. Különböző típusú személyiségeket zártak össze, akik majd műsort csinálnak. Ha jól emlékszem, a korábbi való világok szereplői nem akartak ennyire idő előtt kimenekülni a luxus börtönből, mint a mostaniak. Feltűnően nagyon nem bírják a bezártságot, óriási a szeretetéhségük. Nincs tévé, újság, nincs mobiltelefon, internet, egész nap döglenek - egyik ismerősöm szavával élve. Sok minden hiányzik nekik, de leginkább a szabadság. A megváltozott helyzet nemegyszer hisztériához, depresszióhoz vezet. S azt gondolom, talán ez már valódi érzelmekről, félelmekről, szorongásokról szól. Elfogy a szép szó, durvulnak. Maguk sem hitték, ekkora áldozatot jelent a nyereményért harcba szállni. Valóban igaz a szlogen: itt a lét a tét...

Amúgy pedig az ilyen típusú műsorok csak azt mutatják meg, milyenek vagyunk. Minden egyes szereplőnek megvan a kinti mása, hiszen köztünk is vannak intrikusok, manipulátorok, taktikázók, érzékenyebb és durvább lelkivilágúak. Legfeljebb az összezártság hamarabb lehullajtja a leplet, s kiderül, ki álságos, kinek milyen az igazi arca. Valóságos pszichológiai hadviselés folyik a villában. Lakói tömény minitársadalmat alkotnak, s a nézők kukkolják a viselkedésüket. Mi több, rendszeresen kért szavazataikkal bele is szólhatnak a bent lévők életébe... A diákok az iskolában, a felnőttek a munkahelyen latolgatják, a kiszavazáson ki kit visz magával, kinek milyenek az esélyei... A műsor e pszichológiai hadszínterével elrettentő. Még akkor is, ha azt mondják, ez is csak egy nézőcsalogató produkció. Akárhogy is, a kukkolóknak a bambuláson túl nem sokat nyújt...