Évszakváltás és súlyfelesleg nyűge a ruhásszekrény előtt (jegyzet)

Idén a tavasz többször is nekirugaszkodott, egy-két napig simogatta napfényre éhezett arcunkat, azután beborult, esett, búbánatos reggeleken újból előhúztuk a már eltett pulóvereket, kabátokat. Most meg úgy ránk szakadt a jó idő, hogy szinte a nyárba ugrottunk. Hogy ezzel mi a baj? Lehet akármilyen politikai csatározás, szólhat az élet bármilyen fontos kérdésről, a nők ilyenkor leginkább arra keresik a választ: Mit vegyek fel? S reggelente lemondóan sóhajtják a tele ruhásszekrény előtt, nincs egy rongyom . Nincs, mert hiába húzódott el a tél, s érkezik döcögve a tavasz, a felszedett súlyfölösleg sehogy sem bír leapadni. Nem, mert az ember lánya falatozik, ha bánat éri, és akkor is, ha öröm. Így egyensúlyoz a két érzés között, mígnem lekívánkozik a kiskabát, a kardigán, minden olyan holmi, ami amúgy ápol és eltakar. A tavalyi szezonvégi kiárusításon vett jövőre de jó lesz póló buckákat vet a hason, a háton, úgy néz ki, félre kell tenni. De ha már itt tart, felpróbálja a kedvenc nyári nadrágját, ám gyorsan vissza is teszi, miután gyanúja beigazolódik. Úgy dönt, jobb lesz, ha a levélmintás fürdőruhát egyelőre kihagyja... Most tényleg, holnaptól egy falatot sem. Illetve gyümölcsöt, teljes kiőrlésűt, szóval odafigyel... Érzi versenyt fut az idővel, ha nem vigyáz, tényleg beelőz a természet. Lehet, azoknak van igazuk, akik azt mondják, érdemesebb egy számmal nagyobb cuccot venni, és akkor nem érheti az embert meglepetés évszakváltás és súlyfelesleg esetén. Azokat viszont igen, akiknek megrögzött mániájuk vásárláskor: Nem baj, ha kicsit feszes, úgyis belefogyok! Na, most ennek jött el az ideje.