Petőfi se írta át a Talpra magyart Fagy a magyarra (újságírói jegyzet)

 Bár decemberben még a globális felmelegedést szidtuk, most kívánnánk vissza, ahogy a karácsonyi hó miatt is esőtáncot jártak a környékbeli óvodások, meg is jött, de akkorra meg akkora lett, hogy bárcsak ne is lett volna. Kérdem én, panaszkodott Petőfi, amikor szélben, esőben és a hétfőihez hasonló hidegben, 5-8 Celsius-fokban szavalta a Talpra magyart? Kicsit talán összébb húzta a felöltőjét, de nem véletlenül nem így folytatódik a vers: essen az eső vagy szakadjon? Ez a kérdés, válasszatok! Februárban már úgy tűnt, a tél fogta a kabátját és távozott (téli bunda elpakolása, tavaszi dzseki elővétele, félcipők hadrendbe állítása), ám úgy néz ki, a kalapját itt hagyhatta, mert visszajött (szekrény kidöntése, csizma előre, tavaszi cuccok hátra). Pedig én már úgy vagyok a téllel, hogy az összes fekete és szürke ruhámat lelocsolnám egy-két liter benzinnel, aztán gyufát neki, míg a tavaszi kollekció kirakatának üvegét könnyek között simogatom a tekintetemmel. Mivel felmenőim, s ismerőseim közt több Sándor, József, illetve Benedek is található, ezúton kérnék még a meleg mellé egy kis esőt a hegyi hajlékok fölé, napsütést a parkokba, s nem lenne rossz, ha hétvégenként később kelne a Nap: úgy tizenegy-dél körül. A meteorológusok ezúttal nem tévedtek: megjött a jó idő, no meg a csuklást is sikerült abbahagyniuk, s csak remélni tudom, téved a kolléganőm, aki nemrég azt írta, idén érdeklődés hiányában elmarad a tavasz. Még hogy nincs érdeklődő! Sorban állnak már a tavaszi ruhák, a félcipők, a tetőkön napozó cicák, a padokon összebújó szerelmespárok és vagy egy tucat kankalin, s nárcisz is.