2010.02.26. 06:04
Ez a mi munkánk... (kommentár)
„Zavaros, bölcs és nagy volt a Duna” – írja József Attila A Dunánál című versében. Ő a maga korában jelentős környezetszennyezést nem láthatott, a folyó hullámai korokra, történelmi konfliktusokra és a szükséges megbékélésre emlékeztették.
Nem tudni, szóba került- e a költő a tegnap kezdődött Duna-konferencián, de az biztos, hogy ma is fontos tényező a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig kanyargó folyam a sokszínű Közép- és Délkelet-Európában. Duna-stratégia kidolgozásáról, közös fellépésről esett szó tegnap, a környezetvédelemtől a rekreációig. Nem kis részben a gazdasági haszon került terítékre a tanácskozáson, a hajózás, a fuvarozás. Azonban a látványos elképzelések mindig hordoznak veszélyeket is. Például az uniós hajózásfejlesztési tervek szerint 2014-ig nagy merülésű hajók számára is járhatóvá kellene tenni a folyót: a teljes hosszán 2,5 méteres merülési mélységet biztosítva az év legalább 300 napján. Ez mederkotrást, szabályozást igényel, így csökkenhet a folyó melletti talajvízszint, élőhelyek semmisülhetnek meg. Márpedig éppen a bősi erőmű kapcsán tapasztalhattuk, mekkora veszélyeket rejt, ha belenyúlnak az ökológiai rendszerekbe... Viszont a problémákat más országokkal együtt kell megoldani. József Attila e gondolata is A Dunánál versében van: „rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés”.
