Szilva, ami nem is szilva

Miről is van szó igazán és mire szolgál bizonyítékul ez az immár húszesztendős, hibátlanul vegetáló és rekordtermést adó növény? – tesz fel a kérdést olvasónk.

Néhány, már több évtizede ritkábbnak számító növényeket gyűjtő hobbikertész jóvoltából térségünkben több helyen is előfordulnak jól termő idősebb példányok ebből a kiemelt érdeklődésre méltó gyümölcsfajból. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a mi környezeti adottságaink maradéktalanul kielégítik a faj igényeit. Sőt, arról is beszámolhatok a Kedves Olvasóknak, hogy terjedése az utóbbi években felgyorsult és egyre több kert, vagy szőlőhegyi birtok díszévé és értékes gyümölcsöt termő fájává válik ez a kivételesen dekoratív növény.

Fityeházon egy több száz egyedből álló fiatal, de már termő ültetvény is van belőle. A jó példák nyomán talán éppen a mi megyénk lehet az a térség, ahol ez a csodálatos gyümölcs elsőként meghonosodik hazánkban.

Mit kell tudni a "káki(szilvá)ról"?

Mindenekelőtt azt, hogy nem szilva! A szilvákkal még csak rokonságban sincs, mivel, tudományos nevén, a Diospyros kaki az ébenfafélék családjába tartozik, nem mutatva ennélfogva rokonságot a datolyával sem, amelyre (tévesen) a másik, "datolyaszilva" elnevezés utalna. Mivel még csak most ismerkedünk vele és nem gyökeresedhetett meg még egyik szinonimaneve sem igazán, talán a legszerencsésebb változat a "káki" lehetne, annál is inkább, mert a legtöbb európai nyelvben ez a neve.

Ennek az ázsiai őshazából származó fajnak, a többi gyümölcshöz hasonlóan számtalan fajtája van. A mediterrán térségben régóta üzemi méretekben termesztett, közkedvelt gyümölcs. Ez a körülmény azt sugallja, mintha különleges, nálunk nem kielégíthető klímaigénye lenne. Ennek csupán annyi alapja van, hogy fiatal korában, a mi szokványos fajainknál valamivel korlátozottabb téltűrésű, a felnőtt növény téli hidegtűrése az idős szőlőtőkééhez hasonlítható. Ez egyben azt jelenti, hogy különösen szőlőhegyeinken, nem kell nála fagykárosodással számolnunk.

Milyen összehasonlíthatatlan előnyöket mutat fel?

Fontos tudni, hogy a káki nem igényel semmiféle permetezést, nálunk kártevője nincs. (A bármely növényt károsítani képes, főleg rágással mechanikai sérüléseket okozó, fajfüggetlen gyökér- ág-, vagy kéregkárosítókat nem ide sorolva.) A mediterrán térségben fő kártevője a mediterrán gyümölcslégy, ezért ott kénytelenek ellene vegyszeresen védekezni. Nálunk teljességgel permetezés mentesen termeszthető.

Különleges beltartalmi értékekkel dicsekedhet. Magas a vitamin- és karotintartalma, klinikailag bizonyított rákellenes hatása, amelyet lélegzetelállítóan pozitív egyéni tapasztalatok erősítenek meg a daganatoperációk utókezelését kiegészítő fogyasztásának jótékony hatásáról. A Kaukázus-vidéki hadifogolytáborokban lévő hadifoglyok az ott nagy tömegben előforduló kákigyümölcsöket fogyasztva, hazatérésükkor az itthoniak legnagyobb csodálkozására és örömére normális testsúllyal és egészségesen tértek haza.

Van a gyümölcsnek egy olyan sajátossága, ami sokáig lassította népszerűvé válását.

Tudni kell, hogy a fáról ősszel narancssárga színűvé vált kákigyümölcsök a fajták zöménél még nem fogyaszthatók, magas csersavtartalmuknak köszönhető fanyarságuk miatt. Ezen a "dércsípés" sem változtat, így azt a szedéssel nem kell megvárni, sőt vigyázni kell, hiszen a fagyok nem mindig fokozatosan érkeznek és egy késői évszakban az első fagy akár komoly is lehet, ami tönkreteheti a termést. A narancssárga színűre változott termés nyugodtan leszedhető, de utóérlelést igényel. Az utóérlelés céljából tárolt gyümölcs hűvös(!), nem túl száraz helyen több hetes átalakulási folyamat után mézédessé válik. Egészen addig hagyni kell, amíg a bőre ki nem feszül, (a felfújt léggömbre emlékeztetően) és áttetszővé nem válik. Ekkor belső állománya lekvárállagú lesz és különleges ízélményt ad. Ilyen állaggal azonban nem lenne szállítható, kereskedelmi forgalomban mozgatható, kezelhető. Így a vevőközönség régebben fogyaszthatatlanul fanyaron juthatott hozzá vásárláskor, ezért sokan ítélhették úgy, hogy ez valami "fogyaszthatatlan dolog", akik nem rendelkeztek ezekkel az utóérlelési információkkal. (Az utóérési folyamat nejlonzacskóba almák közé tett és lezárt kákik esetében jelentősen felgyorsítható az almákból felszabaduló etilén hatására.)

Az utóbbi években a forgalmazók új eljárást kezdtek alkalmazni. A kákigyümölcsök széndioxiddal elárasztott raktárban rövid tárolás után megédesednek úgy, hogy megtartják eredeti állagukat, ezért sérülés nélkül szállíthatóvá válnak és a vásárló számára azonnal fogyaszthatók lesznek.

Az ezzel az állaggal fogyasztott gyümölcs azonban nem nyújtja azt a különleges ízélményt, amit a lekvárállagúra utóérlelt. Azt már nem is érdemes hozzátenni, hogy a hazai káki ugyanúgy finomabb, mint bármely más, mediterrán térségben termesztett, öntözött-tápozott gyümölcs.

Legyünk hát kákitermesztők mi magunk! Üzemi méretekben is nagy jövője lehetne egy ilyen, növényvédelmi költségeket teljességgel megtakarító gyümölcsfajnak!

Beküldte: Varga János, Letenye