Mese helyett Emese - minél idegesítőbb, annál hatásosabb

Természetesen a reklámokról van szó, amikbe belebotlunk naponta, ez persze érthető átvitt értelemben is, de nemegyszer történt már olyan, hogy valaki köszönt a banki dolgozót ábrázoló, üvegre ragasztott matricának. Persze nemcsak bugyuták, viccesek vagy idegesítőek lehetnek, hanem kreatívak is, bizonyítja ezt a Reklámzabálók éjszakája rendezvény vagy az ARC plakátkiállítás.

Nemrég újabb reklámcsillagok jelentek meg a televíziózás egén. A béééjbik hiába menekülnek a perverz pofi csipkedő nagynéni elől, a majonézes kupak nyitásának hangjára vesztükre előmerészkednek. De azt is megtudhatjuk, hogy Petiék WC-jébe kis és nagy dolgot végezni is jobb dolog, mert az illatos. Persze mindez nem az új évezred szülötte: gondoljunk csak a bontott csirkét vegyenek -re vagy a Hurka Gyurkára. Rossz reklámok voltak is és lesznek is. 

Bár a jelző csalóka: az utált hirdetés is eléri a célját, ha a fülben benne marad a szlogen. De nyilván a gazdasági válság hatására még jobban meg akarják fogni a vevőket. Így az egyik gyorsétteremlánc egy dolgozója szólít meg minket a tévé képernyőjén a nappalinkban azzal, hogy elárazta a szendvicseket, emiatt neki kell magát produkálnia az így olcsóbb költségvetésű reklámban. Akad üdítő kivétel is: a színi előadást megzavaró apuka és anyuka a családi összetartozást próbálja erősíteni olcsóbb tarifával. Egyszerű, frappáns, s ami e műfaj elengedhetetlen feltétele: rövid.

Ezekért a gyöngyszemekért érdemes reklámokat nézni, ha szerencsénk van, csak néha szakítja meg egy-egy film a szórakozásunkat.