2009.07.01. 02:29
Ideje a láthatatlanok után nyúlni
Hiába volt termékeny a tavaszi ülésszak (18 törvényt és 52 módosítást fogadott el az Országgyűlés, közel annyit, mint máskor egész évben), a válságkezelés szakmai kérdéseiben fikarcnyit sem közeledett egymáshoz a szembenálló nagyok koncepciója: míg a szocialisták hiánycsökkentést és államháztartási racionalizálást hirdettek, a Fidesz hallani sem akart másról, csak gazdaságélénkítésről és kisebb adókról.
Így szépen elbeszéltek egymás mellett, holott abban (az utóbbi hónapokban legalábbis) egyetértettek, hogy a jövedelmek terheinek mérséklése mellett a vagyoni-fogyasztói típusú adóztatás irányába kellene elmozdítani az adórendszert. Most valami hasonlót lép a kormány, ám közben gondosan ügyel arra is, hogy az állami büdzsé nagyjából nullszaldós maradjon (IMF-EU-előírás a hiánycél, ugyebár), tehát csak azt adja vissza, amit máshonnan elvesz.
A ma reggel életbe léptetett áfa- és jövedékiadó-emeléssel, valamint a januártól megjelenő új adókkal (cafetéria, vagyonadó) próbálja tehát a kabinet kompenzálni a sokat emlegetett 1 százalékos szja-csökkentést, amivel látszólag nyer a középréteg. Ám hiába lesz valamivel magasabb a kézhez kapott bér, ha szinte mindenért többet kell fizetni, s ha a megadóztatott alternatív juttatásokat (például étkezési utalványokat) egyszerűen visszaveszik majd a munkáltatók.
Az érem másik oldala...
Hogy jobban járunk-e végül? Meglátjuk. De hogy az áfaemeléssel tovább csökken a fogyasztás, magával húzva a termelés intenzitását, szinte biztos. Azt pedig még elvi szinten is nehéz elfogadni, hogy az unióban csak Dániában, Svédországban és nálunk 25 százalékos a kulcs, itt sarcolja meg leginkább az állam a kereskedelmet, pontosabban a vásárlót. A látható jövedelemmel, bevétellel rendelkezők továbbra is sokat fizetnek tehát a közösbe, ez mit sem változott.
Egy tipp a következő parlamenti szezonra: ideje volna végre a láthatatlanok után nyúlni.
