Olvasó

2007.06.07. 02:29

4pGyarapodó kérdések

Körkép (há, mh, pa) - Az Alkotmánybíróság friss döntése szerint a vitatott témákban is kiírható a népszavazás. Ezúttal szakemberek véleményét kértük.

Zalai Hírlap

Dr. Gergye Ferenc, megyei háziorvos szakfőorvos:

- Alapvetően örülök az Alkotmánybíróság döntésének, hiszen bár a vizitdíj bevételt jelent a háziorvosi praxisoknak, de ezt a terhet nem a lakosságnak kellene viselnie, nem ilyen módon kellene beszedni ezt a pénzt. Tisztességes finanszírozásra volna szükség, felmérni végre, hogy mi ennek a munkának az értéke, melyek a valós költségei és aszerint támogatni a háziorvosokat. Nagy általánosságban havi 150 ezer forintos plusz származik a vizitdíjakból.

- Ez az összeg a praxisok mérete és összetétele függvényében több, de kevesebb is lehet. Ez a bevétel azonban nagyságrendileg nem több, mint amennyivel a költségeink nőttek az elmúlt időszakban, továbbá amennyivel a finanszírozásunk reálértéke csökkent. A vizitdíj csak arra elég, hogy némileg ellensúlyozza a gazdálkodásunk ellehetetlenülését.

Dr. Csidei Irén, a Zala Megyei Kórház főigazgatója:

- A vizitdíj és a kórházi napidíj bevételt jelent a kórházak számára, a mi intézményünknek éves szinten mintegy 60 millió forintot, ami a gazdálkodásunkat segíti. Az összeg persze nem tiszta pluszként jelenik meg, hiszen fel kellett állítanunk egy adminisztratív szervezetet a rendszer működtetésére, ami kiadásokkal jár. Kezdetben jócskán akadt probléma és vitás kérdés, ezek többsége mára letisztult, a betegek összességében megszokták az új rendet. A mentességek eltérő értelmezéséből, a beutalási rend szabályozatlanságából ma is adódhatnak konfliktusok, ám az egész szisztéma újbóli megváltoztatása szintén megbolygatná az életünket. A népszavazás terve tehát ambivalens érzéseket szül, a vizitdíjból származó bevételre szükségünk volna, ám a beszedéssel járó gondokról szívesen lemondanánk. A mi munkánkat azonban alapvetően nem az érzelmek, hanem a jogszabályok határozzák meg, ha szednünk kell a díjakat, akkor szedjük, ha másként döntenek, akkor nem.

Dr. Dublecz Károly, a Pannon Egyetem keszthelyi karának dékánja a tandíjfizetési kötelezettség bevezetéséről:

- Egyik kérdőjel a tandíj intézményfinanszírozásban betöltendő szerepe, a másik pedig a fizetési teher hallgatói részről való vállalhatósága. Amellett, hogy a tanulmányok folytatásának egyéb költségei - például kollégiumi ellátás - is növekednek, félő, hogy egy réteg anyagi okok miatt kiszorulhat a felsőoktatásból. Ezt ellensúlyozó szociális kompenzáció nélkül a tandíjat esélyegyenlőséget korlátozó dolognak tartom mindamellett, hogy a tudást felértékelő, a tanulást motiváló szerepét elismerem. Az intézmények anyagi szempontból bevételi lehetőségre nem mondhatnak nemet, főleg akkor, ha netán más állami források megvonásának pótlékaként kell számolnunk a tandíjbevétellel.

- Örülök az Alkotmánybíróság döntésének, ezekben a kérdésekben joga van véleményt formálni a társadalomnak - mondta Lekszikov Gábor, kanizsai gyógyszerész. - Remélem, minél többen mennek majd el szavazni, hiszen csak így lehet kideríteni, hogy mit is szeretne az ország. A vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj kérdése ugyan nem kapcsolódik szorosan a napi munkámhoz, ám a gyógyszerliberalizációról - amely szintén népszavazási kérdés - van véleményem. A társadalom el tudja dönteni, mi a jó számára, nem gondolom, hogy az ár fontosabb a szakértői tájékoztatásnál, ennek hiányában az emberek gyakran ugyanolyan vagy hasonló hatóanyagú készítményeket vásárolnak, ami akár veszélyt is jelenthet az egészségükre.

- Alapvetően örülök az Alkotmánybíróság döntésének, hiszen bár a vizitdíj bevételt jelent a háziorvosi praxisoknak, de ezt a terhet nem a lakosságnak kellene viselnie, nem ilyen módon kellene beszedni ezt a pénzt. Tisztességes finanszírozásra volna szükség, felmérni végre, hogy mi ennek a munkának az értéke, melyek a valós költségei és aszerint támogatni a háziorvosokat. Nagy általánosságban havi 150 ezer forintos plusz származik a vizitdíjakból.

- Ez az összeg a praxisok mérete és összetétele függvényében több, de kevesebb is lehet. Ez a bevétel azonban nagyságrendileg nem több, mint amennyivel a költségeink nőttek az elmúlt időszakban, továbbá amennyivel a finanszírozásunk reálértéke csökkent. A vizitdíj csak arra elég, hogy némileg ellensúlyozza a gazdálkodásunk ellehetetlenülését.

Dr. Csidei Irén, a Zala Megyei Kórház főigazgatója:

- A vizitdíj és a kórházi napidíj bevételt jelent a kórházak számára, a mi intézményünknek éves szinten mintegy 60 millió forintot, ami a gazdálkodásunkat segíti. Az összeg persze nem tiszta pluszként jelenik meg, hiszen fel kellett állítanunk egy adminisztratív szervezetet a rendszer működtetésére, ami kiadásokkal jár. Kezdetben jócskán akadt probléma és vitás kérdés, ezek többsége mára letisztult, a betegek összességében megszokták az új rendet. A mentességek eltérő értelmezéséből, a beutalási rend szabályozatlanságából ma is adódhatnak konfliktusok, ám az egész szisztéma újbóli megváltoztatása szintén megbolygatná az életünket. A népszavazás terve tehát ambivalens érzéseket szül, a vizitdíjból származó bevételre szükségünk volna, ám a beszedéssel járó gondokról szívesen lemondanánk. A mi munkánkat azonban alapvetően nem az érzelmek, hanem a jogszabályok határozzák meg, ha szednünk kell a díjakat, akkor szedjük, ha másként döntenek, akkor nem.

Dr. Dublecz Károly, a Pannon Egyetem keszthelyi karának dékánja a tandíjfizetési kötelezettség bevezetéséről:

- Egyik kérdőjel a tandíj intézményfinanszírozásban betöltendő szerepe, a másik pedig a fizetési teher hallgatói részről való vállalhatósága. Amellett, hogy a tanulmányok folytatásának egyéb költségei - például kollégiumi ellátás - is növekednek, félő, hogy egy réteg anyagi okok miatt kiszorulhat a felsőoktatásból. Ezt ellensúlyozó szociális kompenzáció nélkül a tandíjat esélyegyenlőséget korlátozó dolognak tartom mindamellett, hogy a tudást felértékelő, a tanulást motiváló szerepét elismerem. Az intézmények anyagi szempontból bevételi lehetőségre nem mondhatnak nemet, főleg akkor, ha netán más állami források megvonásának pótlékaként kell számolnunk a tandíjbevétellel.

- Örülök az Alkotmánybíróság döntésének, ezekben a kérdésekben joga van véleményt formálni a társadalomnak - mondta Lekszikov Gábor, kanizsai gyógyszerész. - Remélem, minél többen mennek majd el szavazni, hiszen csak így lehet kideríteni, hogy mit is szeretne az ország. A vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj kérdése ugyan nem kapcsolódik szorosan a napi munkámhoz, ám a gyógyszerliberalizációról - amely szintén népszavazási kérdés - van véleményem. A társadalom el tudja dönteni, mi a jó számára, nem gondolom, hogy az ár fontosabb a szakértői tájékoztatásnál, ennek hiányában az emberek gyakran ugyanolyan vagy hasonló hatóanyagú készítményeket vásárolnak, ami akár veszélyt is jelenthet az egészségükre.

- Alapvetően örülök az Alkotmánybíróság döntésének, hiszen bár a vizitdíj bevételt jelent a háziorvosi praxisoknak, de ezt a terhet nem a lakosságnak kellene viselnie, nem ilyen módon kellene beszedni ezt a pénzt. Tisztességes finanszírozásra volna szükség, felmérni végre, hogy mi ennek a munkának az értéke, melyek a valós költségei és aszerint támogatni a háziorvosokat. Nagy általánosságban havi 150 ezer forintos plusz származik a vizitdíjakból.

- Ez az összeg a praxisok mérete és összetétele függvényében több, de kevesebb is lehet. Ez a bevétel azonban nagyságrendileg nem több, mint amennyivel a költségeink nőttek az elmúlt időszakban, továbbá amennyivel a finanszírozásunk reálértéke csökkent. A vizitdíj csak arra elég, hogy némileg ellensúlyozza a gazdálkodásunk ellehetetlenülését.

Dr. Csidei Irén, a Zala Megyei Kórház főigazgatója:

- A vizitdíj és a kórházi napidíj bevételt jelent a kórházak számára, a mi intézményünknek éves szinten mintegy 60 millió forintot, ami a gazdálkodásunkat segíti. Az összeg persze nem tiszta pluszként jelenik meg, hiszen fel kellett állítanunk egy adminisztratív szervezetet a rendszer működtetésére, ami kiadásokkal jár. Kezdetben jócskán akadt probléma és vitás kérdés, ezek többsége mára letisztult, a betegek összességében megszokták az új rendet. A mentességek eltérő értelmezéséből, a beutalási rend szabályozatlanságából ma is adódhatnak konfliktusok, ám az egész szisztéma újbóli megváltoztatása szintén megbolygatná az életünket. A népszavazás terve tehát ambivalens érzéseket szül, a vizitdíjból származó bevételre szükségünk volna, ám a beszedéssel járó gondokról szívesen lemondanánk. A mi munkánkat azonban alapvetően nem az érzelmek, hanem a jogszabályok határozzák meg, ha szednünk kell a díjakat, akkor szedjük, ha másként döntenek, akkor nem.

Dr. Dublecz Károly, a Pannon Egyetem keszthelyi karának dékánja a tandíjfizetési kötelezettség bevezetéséről:

- Egyik kérdőjel a tandíj intézményfinanszírozásban betöltendő szerepe, a másik pedig a fizetési teher hallgatói részről való vállalhatósága. Amellett, hogy a tanulmányok folytatásának egyéb költségei - például kollégiumi ellátás - is növekednek, félő, hogy egy réteg anyagi okok miatt kiszorulhat a felsőoktatásból. Ezt ellensúlyozó szociális kompenzáció nélkül a tandíjat esélyegyenlőséget korlátozó dolognak tartom mindamellett, hogy a tudást felértékelő, a tanulást motiváló szerepét elismerem. Az intézmények anyagi szempontból bevételi lehetőségre nem mondhatnak nemet, főleg akkor, ha netán más állami források megvonásának pótlékaként kell számolnunk a tandíjbevétellel.

- Örülök az Alkotmánybíróság döntésének, ezekben a kérdésekben joga van véleményt formálni a társadalomnak - mondta Lekszikov Gábor, kanizsai gyógyszerész. - Remélem, minél többen mennek majd el szavazni, hiszen csak így lehet kideríteni, hogy mit is szeretne az ország. A vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj kérdése ugyan nem kapcsolódik szorosan a napi munkámhoz, ám a gyógyszerliberalizációról - amely szintén népszavazási kérdés - van véleményem. A társadalom el tudja dönteni, mi a jó számára, nem gondolom, hogy az ár fontosabb a szakértői tájékoztatásnál, ennek hiányában az emberek gyakran ugyanolyan vagy hasonló hatóanyagú készítményeket vásárolnak, ami akár veszélyt is jelenthet az egészségükre.

- Ez az összeg a praxisok mérete és összetétele függvényében több, de kevesebb is lehet. Ez a bevétel azonban nagyságrendileg nem több, mint amennyivel a költségeink nőttek az elmúlt időszakban, továbbá amennyivel a finanszírozásunk reálértéke csökkent. A vizitdíj csak arra elég, hogy némileg ellensúlyozza a gazdálkodásunk ellehetetlenülését.

Dr. Csidei Irén, a Zala Megyei Kórház főigazgatója:

- A vizitdíj és a kórházi napidíj bevételt jelent a kórházak számára, a mi intézményünknek éves szinten mintegy 60 millió forintot, ami a gazdálkodásunkat segíti. Az összeg persze nem tiszta pluszként jelenik meg, hiszen fel kellett állítanunk egy adminisztratív szervezetet a rendszer működtetésére, ami kiadásokkal jár. Kezdetben jócskán akadt probléma és vitás kérdés, ezek többsége mára letisztult, a betegek összességében megszokták az új rendet. A mentességek eltérő értelmezéséből, a beutalási rend szabályozatlanságából ma is adódhatnak konfliktusok, ám az egész szisztéma újbóli megváltoztatása szintén megbolygatná az életünket. A népszavazás terve tehát ambivalens érzéseket szül, a vizitdíjból származó bevételre szükségünk volna, ám a beszedéssel járó gondokról szívesen lemondanánk. A mi munkánkat azonban alapvetően nem az érzelmek, hanem a jogszabályok határozzák meg, ha szednünk kell a díjakat, akkor szedjük, ha másként döntenek, akkor nem.

Dr. Dublecz Károly, a Pannon Egyetem keszthelyi karának dékánja a tandíjfizetési kötelezettség bevezetéséről:

- Egyik kérdőjel a tandíj intézményfinanszírozásban betöltendő szerepe, a másik pedig a fizetési teher hallgatói részről való vállalhatósága. Amellett, hogy a tanulmányok folytatásának egyéb költségei - például kollégiumi ellátás - is növekednek, félő, hogy egy réteg anyagi okok miatt kiszorulhat a felsőoktatásból. Ezt ellensúlyozó szociális kompenzáció nélkül a tandíjat esélyegyenlőséget korlátozó dolognak tartom mindamellett, hogy a tudást felértékelő, a tanulást motiváló szerepét elismerem. Az intézmények anyagi szempontból bevételi lehetőségre nem mondhatnak nemet, főleg akkor, ha netán más állami források megvonásának pótlékaként kell számolnunk a tandíjbevétellel.

- Örülök az Alkotmánybíróság döntésének, ezekben a kérdésekben joga van véleményt formálni a társadalomnak - mondta Lekszikov Gábor, kanizsai gyógyszerész. - Remélem, minél többen mennek majd el szavazni, hiszen csak így lehet kideríteni, hogy mit is szeretne az ország. A vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj kérdése ugyan nem kapcsolódik szorosan a napi munkámhoz, ám a gyógyszerliberalizációról - amely szintén népszavazási kérdés - van véleményem. A társadalom el tudja dönteni, mi a jó számára, nem gondolom, hogy az ár fontosabb a szakértői tájékoztatásnál, ennek hiányában az emberek gyakran ugyanolyan vagy hasonló hatóanyagú készítményeket vásárolnak, ami akár veszélyt is jelenthet az egészségükre.

- Ez az összeg a praxisok mérete és összetétele függvényében több, de kevesebb is lehet. Ez a bevétel azonban nagyságrendileg nem több, mint amennyivel a költségeink nőttek az elmúlt időszakban, továbbá amennyivel a finanszírozásunk reálértéke csökkent. A vizitdíj csak arra elég, hogy némileg ellensúlyozza a gazdálkodásunk ellehetetlenülését.

Dr. Csidei Irén, a Zala Megyei Kórház főigazgatója:

- A vizitdíj és a kórházi napidíj bevételt jelent a kórházak számára, a mi intézményünknek éves szinten mintegy 60 millió forintot, ami a gazdálkodásunkat segíti. Az összeg persze nem tiszta pluszként jelenik meg, hiszen fel kellett állítanunk egy adminisztratív szervezetet a rendszer működtetésére, ami kiadásokkal jár. Kezdetben jócskán akadt probléma és vitás kérdés, ezek többsége mára letisztult, a betegek összességében megszokták az új rendet. A mentességek eltérő értelmezéséből, a beutalási rend szabályozatlanságából ma is adódhatnak konfliktusok, ám az egész szisztéma újbóli megváltoztatása szintén megbolygatná az életünket. A népszavazás terve tehát ambivalens érzéseket szül, a vizitdíjból származó bevételre szükségünk volna, ám a beszedéssel járó gondokról szívesen lemondanánk. A mi munkánkat azonban alapvetően nem az érzelmek, hanem a jogszabályok határozzák meg, ha szednünk kell a díjakat, akkor szedjük, ha másként döntenek, akkor nem.

Dr. Dublecz Károly, a Pannon Egyetem keszthelyi karának dékánja a tandíjfizetési kötelezettség bevezetéséről:

- Egyik kérdőjel a tandíj intézményfinanszírozásban betöltendő szerepe, a másik pedig a fizetési teher hallgatói részről való vállalhatósága. Amellett, hogy a tanulmányok folytatásának egyéb költségei - például kollégiumi ellátás - is növekednek, félő, hogy egy réteg anyagi okok miatt kiszorulhat a felsőoktatásból. Ezt ellensúlyozó szociális kompenzáció nélkül a tandíjat esélyegyenlőséget korlátozó dolognak tartom mindamellett, hogy a tudást felértékelő, a tanulást motiváló szerepét elismerem. Az intézmények anyagi szempontból bevételi lehetőségre nem mondhatnak nemet, főleg akkor, ha netán más állami források megvonásának pótlékaként kell számolnunk a tandíjbevétellel.

- Örülök az Alkotmánybíróság döntésének, ezekben a kérdésekben joga van véleményt formálni a társadalomnak - mondta Lekszikov Gábor, kanizsai gyógyszerész. - Remélem, minél többen mennek majd el szavazni, hiszen csak így lehet kideríteni, hogy mit is szeretne az ország. A vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj kérdése ugyan nem kapcsolódik szorosan a napi munkámhoz, ám a gyógyszerliberalizációról - amely szintén népszavazási kérdés - van véleményem. A társadalom el tudja dönteni, mi a jó számára, nem gondolom, hogy az ár fontosabb a szakértői tájékoztatásnál, ennek hiányában az emberek gyakran ugyanolyan vagy hasonló hatóanyagú készítményeket vásárolnak, ami akár veszélyt is jelenthet az egészségükre.

Dr. Csidei Irén, a Zala Megyei Kórház főigazgatója:

- A vizitdíj és a kórházi napidíj bevételt jelent a kórházak számára, a mi intézményünknek éves szinten mintegy 60 millió forintot, ami a gazdálkodásunkat segíti. Az összeg persze nem tiszta pluszként jelenik meg, hiszen fel kellett állítanunk egy adminisztratív szervezetet a rendszer működtetésére, ami kiadásokkal jár. Kezdetben jócskán akadt probléma és vitás kérdés, ezek többsége mára letisztult, a betegek összességében megszokták az új rendet. A mentességek eltérő értelmezéséből, a beutalási rend szabályozatlanságából ma is adódhatnak konfliktusok, ám az egész szisztéma újbóli megváltoztatása szintén megbolygatná az életünket. A népszavazás terve tehát ambivalens érzéseket szül, a vizitdíjból származó bevételre szükségünk volna, ám a beszedéssel járó gondokról szívesen lemondanánk. A mi munkánkat azonban alapvetően nem az érzelmek, hanem a jogszabályok határozzák meg, ha szednünk kell a díjakat, akkor szedjük, ha másként döntenek, akkor nem.

Dr. Dublecz Károly, a Pannon Egyetem keszthelyi karának dékánja a tandíjfizetési kötelezettség bevezetéséről:

- Egyik kérdőjel a tandíj intézményfinanszírozásban betöltendő szerepe, a másik pedig a fizetési teher hallgatói részről való vállalhatósága. Amellett, hogy a tanulmányok folytatásának egyéb költségei - például kollégiumi ellátás - is növekednek, félő, hogy egy réteg anyagi okok miatt kiszorulhat a felsőoktatásból. Ezt ellensúlyozó szociális kompenzáció nélkül a tandíjat esélyegyenlőséget korlátozó dolognak tartom mindamellett, hogy a tudást felértékelő, a tanulást motiváló szerepét elismerem. Az intézmények anyagi szempontból bevételi lehetőségre nem mondhatnak nemet, főleg akkor, ha netán más állami források megvonásának pótlékaként kell számolnunk a tandíjbevétellel.

- Örülök az Alkotmánybíróság döntésének, ezekben a kérdésekben joga van véleményt formálni a társadalomnak - mondta Lekszikov Gábor, kanizsai gyógyszerész. - Remélem, minél többen mennek majd el szavazni, hiszen csak így lehet kideríteni, hogy mit is szeretne az ország. A vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj kérdése ugyan nem kapcsolódik szorosan a napi munkámhoz, ám a gyógyszerliberalizációról - amely szintén népszavazási kérdés - van véleményem. A társadalom el tudja dönteni, mi a jó számára, nem gondolom, hogy az ár fontosabb a szakértői tájékoztatásnál, ennek hiányában az emberek gyakran ugyanolyan vagy hasonló hatóanyagú készítményeket vásárolnak, ami akár veszélyt is jelenthet az egészségükre.

Dr. Csidei Irén, a Zala Megyei Kórház főigazgatója:

- A vizitdíj és a kórházi napidíj bevételt jelent a kórházak számára, a mi intézményünknek éves szinten mintegy 60 millió forintot, ami a gazdálkodásunkat segíti. Az összeg persze nem tiszta pluszként jelenik meg, hiszen fel kellett állítanunk egy adminisztratív szervezetet a rendszer működtetésére, ami kiadásokkal jár. Kezdetben jócskán akadt probléma és vitás kérdés, ezek többsége mára letisztult, a betegek összességében megszokták az új rendet. A mentességek eltérő értelmezéséből, a beutalási rend szabályozatlanságából ma is adódhatnak konfliktusok, ám az egész szisztéma újbóli megváltoztatása szintén megbolygatná az életünket. A népszavazás terve tehát ambivalens érzéseket szül, a vizitdíjból származó bevételre szükségünk volna, ám a beszedéssel járó gondokról szívesen lemondanánk. A mi munkánkat azonban alapvetően nem az érzelmek, hanem a jogszabályok határozzák meg, ha szednünk kell a díjakat, akkor szedjük, ha másként döntenek, akkor nem.

Dr. Dublecz Károly, a Pannon Egyetem keszthelyi karának dékánja a tandíjfizetési kötelezettség bevezetéséről:

- Egyik kérdőjel a tandíj intézményfinanszírozásban betöltendő szerepe, a másik pedig a fizetési teher hallgatói részről való vállalhatósága. Amellett, hogy a tanulmányok folytatásának egyéb költségei - például kollégiumi ellátás - is növekednek, félő, hogy egy réteg anyagi okok miatt kiszorulhat a felsőoktatásból. Ezt ellensúlyozó szociális kompenzáció nélkül a tandíjat esélyegyenlőséget korlátozó dolognak tartom mindamellett, hogy a tudást felértékelő, a tanulást motiváló szerepét elismerem. Az intézmények anyagi szempontból bevételi lehetőségre nem mondhatnak nemet, főleg akkor, ha netán más állami források megvonásának pótlékaként kell számolnunk a tandíjbevétellel.

- Örülök az Alkotmánybíróság döntésének, ezekben a kérdésekben joga van véleményt formálni a társadalomnak - mondta Lekszikov Gábor, kanizsai gyógyszerész. - Remélem, minél többen mennek majd el szavazni, hiszen csak így lehet kideríteni, hogy mit is szeretne az ország. A vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj kérdése ugyan nem kapcsolódik szorosan a napi munkámhoz, ám a gyógyszerliberalizációról - amely szintén népszavazási kérdés - van véleményem. A társadalom el tudja dönteni, mi a jó számára, nem gondolom, hogy az ár fontosabb a szakértői tájékoztatásnál, ennek hiányában az emberek gyakran ugyanolyan vagy hasonló hatóanyagú készítményeket vásárolnak, ami akár veszélyt is jelenthet az egészségükre.

- A vizitdíj és a kórházi napidíj bevételt jelent a kórházak számára, a mi intézményünknek éves szinten mintegy 60 millió forintot, ami a gazdálkodásunkat segíti. Az összeg persze nem tiszta pluszként jelenik meg, hiszen fel kellett állítanunk egy adminisztratív szervezetet a rendszer működtetésére, ami kiadásokkal jár. Kezdetben jócskán akadt probléma és vitás kérdés, ezek többsége mára letisztult, a betegek összességében megszokták az új rendet. A mentességek eltérő értelmezéséből, a beutalási rend szabályozatlanságából ma is adódhatnak konfliktusok, ám az egész szisztéma újbóli megváltoztatása szintén megbolygatná az életünket. A népszavazás terve tehát ambivalens érzéseket szül, a vizitdíjból származó bevételre szükségünk volna, ám a beszedéssel járó gondokról szívesen lemondanánk. A mi munkánkat azonban alapvetően nem az érzelmek, hanem a jogszabályok határozzák meg, ha szednünk kell a díjakat, akkor szedjük, ha másként döntenek, akkor nem.

Dr. Dublecz Károly, a Pannon Egyetem keszthelyi karának dékánja a tandíjfizetési kötelezettség bevezetéséről:

- Egyik kérdőjel a tandíj intézményfinanszírozásban betöltendő szerepe, a másik pedig a fizetési teher hallgatói részről való vállalhatósága. Amellett, hogy a tanulmányok folytatásának egyéb költségei - például kollégiumi ellátás - is növekednek, félő, hogy egy réteg anyagi okok miatt kiszorulhat a felsőoktatásból. Ezt ellensúlyozó szociális kompenzáció nélkül a tandíjat esélyegyenlőséget korlátozó dolognak tartom mindamellett, hogy a tudást felértékelő, a tanulást motiváló szerepét elismerem. Az intézmények anyagi szempontból bevételi lehetőségre nem mondhatnak nemet, főleg akkor, ha netán más állami források megvonásának pótlékaként kell számolnunk a tandíjbevétellel.

- Örülök az Alkotmánybíróság döntésének, ezekben a kérdésekben joga van véleményt formálni a társadalomnak - mondta Lekszikov Gábor, kanizsai gyógyszerész. - Remélem, minél többen mennek majd el szavazni, hiszen csak így lehet kideríteni, hogy mit is szeretne az ország. A vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj kérdése ugyan nem kapcsolódik szorosan a napi munkámhoz, ám a gyógyszerliberalizációról - amely szintén népszavazási kérdés - van véleményem. A társadalom el tudja dönteni, mi a jó számára, nem gondolom, hogy az ár fontosabb a szakértői tájékoztatásnál, ennek hiányában az emberek gyakran ugyanolyan vagy hasonló hatóanyagú készítményeket vásárolnak, ami akár veszélyt is jelenthet az egészségükre.

- A vizitdíj és a kórházi napidíj bevételt jelent a kórházak számára, a mi intézményünknek éves szinten mintegy 60 millió forintot, ami a gazdálkodásunkat segíti. Az összeg persze nem tiszta pluszként jelenik meg, hiszen fel kellett állítanunk egy adminisztratív szervezetet a rendszer működtetésére, ami kiadásokkal jár. Kezdetben jócskán akadt probléma és vitás kérdés, ezek többsége mára letisztult, a betegek összességében megszokták az új rendet. A mentességek eltérő értelmezéséből, a beutalási rend szabályozatlanságából ma is adódhatnak konfliktusok, ám az egész szisztéma újbóli megváltoztatása szintén megbolygatná az életünket. A népszavazás terve tehát ambivalens érzéseket szül, a vizitdíjból származó bevételre szükségünk volna, ám a beszedéssel járó gondokról szívesen lemondanánk. A mi munkánkat azonban alapvetően nem az érzelmek, hanem a jogszabályok határozzák meg, ha szednünk kell a díjakat, akkor szedjük, ha másként döntenek, akkor nem.

Dr. Dublecz Károly, a Pannon Egyetem keszthelyi karának dékánja a tandíjfizetési kötelezettség bevezetéséről:

- Egyik kérdőjel a tandíj intézményfinanszírozásban betöltendő szerepe, a másik pedig a fizetési teher hallgatói részről való vállalhatósága. Amellett, hogy a tanulmányok folytatásának egyéb költségei - például kollégiumi ellátás - is növekednek, félő, hogy egy réteg anyagi okok miatt kiszorulhat a felsőoktatásból. Ezt ellensúlyozó szociális kompenzáció nélkül a tandíjat esélyegyenlőséget korlátozó dolognak tartom mindamellett, hogy a tudást felértékelő, a tanulást motiváló szerepét elismerem. Az intézmények anyagi szempontból bevételi lehetőségre nem mondhatnak nemet, főleg akkor, ha netán más állami források megvonásának pótlékaként kell számolnunk a tandíjbevétellel.

- Örülök az Alkotmánybíróság döntésének, ezekben a kérdésekben joga van véleményt formálni a társadalomnak - mondta Lekszikov Gábor, kanizsai gyógyszerész. - Remélem, minél többen mennek majd el szavazni, hiszen csak így lehet kideríteni, hogy mit is szeretne az ország. A vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj kérdése ugyan nem kapcsolódik szorosan a napi munkámhoz, ám a gyógyszerliberalizációról - amely szintén népszavazási kérdés - van véleményem. A társadalom el tudja dönteni, mi a jó számára, nem gondolom, hogy az ár fontosabb a szakértői tájékoztatásnál, ennek hiányában az emberek gyakran ugyanolyan vagy hasonló hatóanyagú készítményeket vásárolnak, ami akár veszélyt is jelenthet az egészségükre.

Dr. Dublecz Károly, a Pannon Egyetem keszthelyi karának dékánja a tandíjfizetési kötelezettség bevezetéséről:

- Egyik kérdőjel a tandíj intézményfinanszírozásban betöltendő szerepe, a másik pedig a fizetési teher hallgatói részről való vállalhatósága. Amellett, hogy a tanulmányok folytatásának egyéb költségei - például kollégiumi ellátás - is növekednek, félő, hogy egy réteg anyagi okok miatt kiszorulhat a felsőoktatásból. Ezt ellensúlyozó szociális kompenzáció nélkül a tandíjat esélyegyenlőséget korlátozó dolognak tartom mindamellett, hogy a tudást felértékelő, a tanulást motiváló szerepét elismerem. Az intézmények anyagi szempontból bevételi lehetőségre nem mondhatnak nemet, főleg akkor, ha netán más állami források megvonásának pótlékaként kell számolnunk a tandíjbevétellel.

- Örülök az Alkotmánybíróság döntésének, ezekben a kérdésekben joga van véleményt formálni a társadalomnak - mondta Lekszikov Gábor, kanizsai gyógyszerész. - Remélem, minél többen mennek majd el szavazni, hiszen csak így lehet kideríteni, hogy mit is szeretne az ország. A vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj kérdése ugyan nem kapcsolódik szorosan a napi munkámhoz, ám a gyógyszerliberalizációról - amely szintén népszavazási kérdés - van véleményem. A társadalom el tudja dönteni, mi a jó számára, nem gondolom, hogy az ár fontosabb a szakértői tájékoztatásnál, ennek hiányában az emberek gyakran ugyanolyan vagy hasonló hatóanyagú készítményeket vásárolnak, ami akár veszélyt is jelenthet az egészségükre.

Dr. Dublecz Károly, a Pannon Egyetem keszthelyi karának dékánja a tandíjfizetési kötelezettség bevezetéséről:

- Egyik kérdőjel a tandíj intézményfinanszírozásban betöltendő szerepe, a másik pedig a fizetési teher hallgatói részről való vállalhatósága. Amellett, hogy a tanulmányok folytatásának egyéb költségei - például kollégiumi ellátás - is növekednek, félő, hogy egy réteg anyagi okok miatt kiszorulhat a felsőoktatásból. Ezt ellensúlyozó szociális kompenzáció nélkül a tandíjat esélyegyenlőséget korlátozó dolognak tartom mindamellett, hogy a tudást felértékelő, a tanulást motiváló szerepét elismerem. Az intézmények anyagi szempontból bevételi lehetőségre nem mondhatnak nemet, főleg akkor, ha netán más állami források megvonásának pótlékaként kell számolnunk a tandíjbevétellel.

- Örülök az Alkotmánybíróság döntésének, ezekben a kérdésekben joga van véleményt formálni a társadalomnak - mondta Lekszikov Gábor, kanizsai gyógyszerész. - Remélem, minél többen mennek majd el szavazni, hiszen csak így lehet kideríteni, hogy mit is szeretne az ország. A vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj kérdése ugyan nem kapcsolódik szorosan a napi munkámhoz, ám a gyógyszerliberalizációról - amely szintén népszavazási kérdés - van véleményem. A társadalom el tudja dönteni, mi a jó számára, nem gondolom, hogy az ár fontosabb a szakértői tájékoztatásnál, ennek hiányában az emberek gyakran ugyanolyan vagy hasonló hatóanyagú készítményeket vásárolnak, ami akár veszélyt is jelenthet az egészségükre.

- Egyik kérdőjel a tandíj intézményfinanszírozásban betöltendő szerepe, a másik pedig a fizetési teher hallgatói részről való vállalhatósága. Amellett, hogy a tanulmányok folytatásának egyéb költségei - például kollégiumi ellátás - is növekednek, félő, hogy egy réteg anyagi okok miatt kiszorulhat a felsőoktatásból. Ezt ellensúlyozó szociális kompenzáció nélkül a tandíjat esélyegyenlőséget korlátozó dolognak tartom mindamellett, hogy a tudást felértékelő, a tanulást motiváló szerepét elismerem. Az intézmények anyagi szempontból bevételi lehetőségre nem mondhatnak nemet, főleg akkor, ha netán más állami források megvonásának pótlékaként kell számolnunk a tandíjbevétellel.

- Örülök az Alkotmánybíróság döntésének, ezekben a kérdésekben joga van véleményt formálni a társadalomnak - mondta Lekszikov Gábor, kanizsai gyógyszerész. - Remélem, minél többen mennek majd el szavazni, hiszen csak így lehet kideríteni, hogy mit is szeretne az ország. A vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj kérdése ugyan nem kapcsolódik szorosan a napi munkámhoz, ám a gyógyszerliberalizációról - amely szintén népszavazási kérdés - van véleményem. A társadalom el tudja dönteni, mi a jó számára, nem gondolom, hogy az ár fontosabb a szakértői tájékoztatásnál, ennek hiányában az emberek gyakran ugyanolyan vagy hasonló hatóanyagú készítményeket vásárolnak, ami akár veszélyt is jelenthet az egészségükre.

- Egyik kérdőjel a tandíj intézményfinanszírozásban betöltendő szerepe, a másik pedig a fizetési teher hallgatói részről való vállalhatósága. Amellett, hogy a tanulmányok folytatásának egyéb költségei - például kollégiumi ellátás - is növekednek, félő, hogy egy réteg anyagi okok miatt kiszorulhat a felsőoktatásból. Ezt ellensúlyozó szociális kompenzáció nélkül a tandíjat esélyegyenlőséget korlátozó dolognak tartom mindamellett, hogy a tudást felértékelő, a tanulást motiváló szerepét elismerem. Az intézmények anyagi szempontból bevételi lehetőségre nem mondhatnak nemet, főleg akkor, ha netán más állami források megvonásának pótlékaként kell számolnunk a tandíjbevétellel.

- Örülök az Alkotmánybíróság döntésének, ezekben a kérdésekben joga van véleményt formálni a társadalomnak - mondta Lekszikov Gábor, kanizsai gyógyszerész. - Remélem, minél többen mennek majd el szavazni, hiszen csak így lehet kideríteni, hogy mit is szeretne az ország. A vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj kérdése ugyan nem kapcsolódik szorosan a napi munkámhoz, ám a gyógyszerliberalizációról - amely szintén népszavazási kérdés - van véleményem. A társadalom el tudja dönteni, mi a jó számára, nem gondolom, hogy az ár fontosabb a szakértői tájékoztatásnál, ennek hiányában az emberek gyakran ugyanolyan vagy hasonló hatóanyagú készítményeket vásárolnak, ami akár veszélyt is jelenthet az egészségükre.

- Örülök az Alkotmánybíróság döntésének, ezekben a kérdésekben joga van véleményt formálni a társadalomnak - mondta Lekszikov Gábor, kanizsai gyógyszerész. - Remélem, minél többen mennek majd el szavazni, hiszen csak így lehet kideríteni, hogy mit is szeretne az ország. A vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj kérdése ugyan nem kapcsolódik szorosan a napi munkámhoz, ám a gyógyszerliberalizációról - amely szintén népszavazási kérdés - van véleményem. A társadalom el tudja dönteni, mi a jó számára, nem gondolom, hogy az ár fontosabb a szakértői tájékoztatásnál, ennek hiányában az emberek gyakran ugyanolyan vagy hasonló hatóanyagú készítményeket vásárolnak, ami akár veszélyt is jelenthet az egészségükre.

- Örülök az Alkotmánybíróság döntésének, ezekben a kérdésekben joga van véleményt formálni a társadalomnak - mondta Lekszikov Gábor, kanizsai gyógyszerész. - Remélem, minél többen mennek majd el szavazni, hiszen csak így lehet kideríteni, hogy mit is szeretne az ország. A vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj kérdése ugyan nem kapcsolódik szorosan a napi munkámhoz, ám a gyógyszerliberalizációról - amely szintén népszavazási kérdés - van véleményem. A társadalom el tudja dönteni, mi a jó számára, nem gondolom, hogy az ár fontosabb a szakértői tájékoztatásnál, ennek hiányában az emberek gyakran ugyanolyan vagy hasonló hatóanyagú készítményeket vásárolnak, ami akár veszélyt is jelenthet az egészségükre.

Ezek is érdekelhetik