Öreg motorral, régi motorossal - A két férfinak más és más miatt kihívás az út Skóciába két keréken

Terveik szerint egy hónap múlva térnek vissza útjukról, melyet András egy 35 éves MZ-250/1-es oldalkocsis-utánfutós (kulis) „fogattal”, László pedig Suzuki Intruderrel tesz meg.

– A nagyapám tanított meg motorozni, az ő szárnyai alatt szívtam magamba a benzingőzt. Ő kérdezte meg később, már felnőttként tőlem, hogy hova szeretnék eljutni a motorral. Akkor még úticél nem volt, csak annyit tudtam mondani neki, hogy jó messzire. Ez lett Skócia, a Loch Ness-i tó – mondta az előzményekről a kanizsai Sényi-Szever András. – Lacival, aki Karmacson él, Vonyarcvashegyen találkoztunk, ahol elköszöntem a szüleimtől, majd Nagykanizsa következett, itt a feleségemtől és a kislányomtól vettem búcsút, innét indultunk el népes motoros kísérőcsapattal Szlovéniába.

Sényi-Szever András és Békes László az indulás előtt. Utóbbi azt a Szent Kristóf-érmet mutatja, amit azért kaptak a diszeli Rozsdamarók Veteránjármű Egyesülete három tagjától (akik Danuvia típusú motorjaikkal eljutottak a norvég Északi-fokra), hogy a szent oltalmazza őket a hossszú út során

Ausztrián, Németországon, Belgiumon és az Egyesült Királyságon át jutnak el Skóciába.  Letenyénél érkeznek majd vissza Magyarországra, körülbelül egy hónap és 7000 kilométer megtétele után.

– Andrásnak a motor kora miatt, nekem pedig a saját éveim száma okán lesz kihívás az út, hiszen közel 50 éve motorozok, s 67 esztendős vagyok – hallottuk Békes Lászlótól. – Most az is kiderül majd, hogy az elmúlt 50 év alatt tanultam-e valamit a motorozásról...