A világ ministránsainak római találkozóján ott volt két kanizsai fiatal is

A két fiatal már 2. alkalommal lehetett a találkozó résztvevője, de mint mondták, a mostani semmivel sem volt kevésbé katartikus, mint az első. Juditot és Pétert a nagykanizsai Jézus Szíve Plébánia delegálta a találkozóra.

- Körülbelül 10 éve ministrálunk, nagyjából együtt kezdtük Petivel - bocsátotta előre Tislér Judit Anna. - Anyukám egyszer bevitt a sekrestyébe a Felsőtemplomban, ott a felnőttek csak annyit mondtak, hogy öltözzek be és menjek a pappal. Én pedig beöltöztem és mentem... Az, hogy lány létemre ministrálhattam, kicsit különlegességnek számított, sőt, még talán ma is az, mert nem mindenhol engedik meg, sok helyütt csak fiúk állhatnak az oltár elé. Azóta csinálom, és nyilván, voltak nekem is mélypontjaim, amikor nem akartam menni, de anyukám aztán mindig „belökdösött”... És ahogy elkezdődött a mise, elmúlt minden bajom, akkor már jól éreztem magam és ment minden, mint a karikacsapás.

A közös szelfin Németh Péter és Tislér Judit Anna (Fotó: Tislér Judit)

Péter 12 éve ministrál.

- Nálam úgy kezdődött, hogy a plébánia korábbi papja, Fliszár Károly atya elhívott ovis misére - idézte fel a kezdeteket. - Ismerte a szüleimet és tudta, hogy vallásos légkörben nevelkedem, így aztán mint utólag kiderült, nem is volt kérdés, hogy ministrálni fogok, csak azt nem lehetett tudni, hogy mikortól. Az ovis miséken még csak figyeltem a nagyokat, és ahogy teltek-múltak az évek, úgy haladhattam folyamatosan előre, egy lépcsőfokkal mindig közelebb az oltárhoz. Az ember egyébként gyerekként még nem nagyon fogja fel, hogy miért is jó ministrálni, egyfajta kötelezettségként éli meg, főleg, ha a szülő küldi. Aztán amikor már idővel a szívével is érzi, hogy ezt kell csinálnia és nem kényszerből megy, akkor az valami teljesen más...

Péter fényképén a Szent Péter tér látható. A kép a bazilikából készült

Ennyi bevezető után térjünk rá az augusztus 2. és 8. között Rómában megrendezett 11. Nemzetközi Ministráns Találkozóra, melyre a világ minden pontjáról érkeztek résztvevők.

- A találkozó mottóját Izajás próféta könyvének igerészlete adta: „Íme, itt vagyok, engem küldj!”. Utalva ezzel arra, hogy nekünk, ministránsoknak küldetésünk van, mint ahogy minden keresztény embernek, mégpedig Isten dicsőségének és az evangéliumi jó hírnek a hirdetése - mondta el Péter. - A rendezvény _ melyre 5 évente kerül sor _ központi eleme volt az esti közös imádság, melyhez csatlakozott Ferenc pápa is. Hihetetlenül nagy élmény volt, amikor a Szent Péter téren együtt imádkozott 10 ezer fiatal. Magyarországról körülbelül 1200-an utaztunk ki, a Kaposvári Egyházmegyét pedig (ehhez tartozik a nagykanizsai Jézus Szíve Plébánia is) 110-en képviseltük.

A Szentatya a zalai fiataloktól mindössze pár méterre haladt el a pápamobillal (Fotó: Tislér Judit)

- A Szentatya ott ment el mellettünk, tőlünk 3 méterre a pápamobillal - vette át a szót Judit. - Én nagyon vártam a vele való találkozást, sok mindent olvastam tőle, róla, és nekem már a kezdetektől nagyon szimpatikus. Tetszik, ahogy a fiatalokkal viselkedik, az, ahogyan nyit feléjük és fontosnak tartja az új generációval való kapcsolattartást. És igen, élőben is ugyanolyan mosolygós, közvetlen, mint amilyennek az újságok fényképein, vagy a televíziós híradásokban látjuk.

- Engem is elbűvölt a kedvessége, illetve az az életöröm és boldogság, jókedv, ami csak úgy sugárzott most is a személyiségéből. Biztosan sokan emlékeznek arra a szelfire, ami körülbelül fél éve keringett a neten és a Szentatyát fiatal zarándokok körében ábrázolta - nahát, pont olyan volt! - tette hozzá Péter.

Juci visszatekintve azt mondta: a találkozó lelkiekben sokat jelentett számára (főleg a közös magyar mise a Szent Ignác-templomban) és új barátságokat is hozott. Petinek pedig az jelent maradandó élményt, hogy imádkozhatott a Szent Péter Bazilikában, ott, ahol az apostol nyugszik a földben.

- Vajda Gábor atya (ő káplánidőszakát töltötte a Jézus Szíve Plébánián, előtte pedig Rómában tanult) kapcsolatainak köszönhetően bejutottunk az altemplomba, egy olyan kápolnába is, mely a legközelebb van Szent Péter sírjához és mindent arannyal díszitettek - mondta. - Ez azért is nagy szó, mert oda egyébként turistákat nem engednek be. A lelkület pedig, ami ott eluralja az embert, leírhatatlan

Végül mindketten fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy mára az életük részévé vált a ministrálás, nem is éreznék jól magukat, ha valamiért abba kellene hagyniuk. Judit most szeptemberben kezdi meg felsőfokú tanulmányait, az ELTÉ-re megy, pedagógusnak készül, Péter pedig a győri Széchenyi István Egyetemen gépészmérnöknek tanul majd. Azt azonban határozottan állítják: a ministrálástól nem akarnak elszakadni, szeretnének minden vasárnap ott állni a Felsőtemplomban az oltár előtt és segíteni a templom új papjának, Szűcs Imre atyának.