Kalocsai Dutra

Az édesapa, Bánfai Zsolt már többször is szerepelt lapunkban, mint lelkes veterán traktor gyűjtő, nem mellesleg a Veterán Gépekért és Traktorokért Baráti Egyesület alapítója-elnöke. Fia, az ifjabb Bánfai Zsolt úgyszintén, most pedig nővére, Adrienn is beállt a traktorimádók közé - egy nem is akármilyen géppel.

-  A család birtokában már körülbelül 20 traktor van és én is szerettem volna egyet, egy sajátot, ami csak az enyém -  bocsátotta előre a 23 esztendős, magyar-történelem szakos tanárnak készülő hölgy, aki egyébként most mint a veterángép egyesület szóvivője is debütál. - Az az ötletem támadt, hogy a traktoromat kalocsai motívumokkal díszítem majd, s ezt alkalmas pillanatban el is hintettem édesapámnak. Kellemes meglepetés volt, hogy egyszer, amikor hazaértem az egyetemről, az udvaron egy újabb Dutra traktor, egy UE 28-as fogadott. Ez volt apa ajándéka...

Persze, a gép akkor még meglehetősen leharcolt állapotban volt, hiszen mint a legtöbb Dutrát, ezt is erdőn dolgoztatták, s bizony, nem kímélték. Egy évnyi intenzív munka következett, mely során a traktort darabjaira szedték szét, amelyik alkatrészt cserélni kellett, azt cserélték, amelyik hiányzott, azt pedig pótolták. Az 1964-es évjáratú, életét a zalai rengetegben leélő erőgép vajszínű alapfestést kapott, s erre került rá a kalocsai minta, amit Adrienn saját kezűleg festett fel két hónapon keresztül.

- Nevet is adtam neki, ő lett Emmácska -  újságolta. - Azt gondoltam, ez a név jellemzi a legtökéletesebben a típus milyenségét.

Hogy hogyan fér össze a tanári hivatásra való készülés és a traktorszerelem? Mint mondta, kötelességének érzi, hogy ő is folytassa azt a szép hagyományt, amit édesapja elkezdett - másrészt a hajdanvolt, nemzetközi összehasonlításban is kiváló magyar traktorok nagyon is a nemzeti örökség, történelmünk részei.

- Továbbá abban is bízok, hogy utánam több nőtársam is traktorra pattan és példájukkal bizonyítják, hogy traktorosnak lenni jó, tulajdonképpen életstílus - mondta zárásként.