Gizus, a sárga csoda

Az unokája most 30 évvel később, széles hazai és nemzetközi kapcsolatokat is mozgósítva megmentett a pusztulástól és varázsolt újjá egy 1975-s példányt, mely igazán vad és sportos külsőt kapott.

– Az előző tulajdonosa után szabadon, Gizus névre keresztelt kocsi nem volt a legjobb formában, amikor megvettem – mesélte a fityeházi Büki Tamás. – Egy hajszál választotta el a roncsteleptől, matt sárga festése szürkébe hajló árnyalattal, hiányzó alkatrészekkel, leharcoltan nem festett valami jól. Az ismerőseim komplett őrültnek néztek, hogy ismét ilyen kemény fába vágtam a fejszémet.

A férfi, különös, a csehszlovák autók iránti vonzalmáról korábban már többször beszámoltunk. Felújított már Škoda Rapid 130-as coupét, tűzpiros kereklámpás 120LS típusút, s ezúttal újra egy kereklámpás volt soron. Negyvenöt évvel ezelőtt, 1969 augusztusában gördült ki a Mladá Boleslav-i autógyárból a Škoda 100/110-es modellsorozat első darabja. A kocsi az MB 1000/1100-as szériát váltotta fel. A modellsorozatot 1977-ig gyártották, addig egészen pontosan 1.079.708 darab Škoda 100, 100L, 110L és 110 LS gördült le az akkor még csehszlovákiai gyár szerelőszalagjairól.

– Az egyik 1975-ös gyártmányú nálam „landolt", s nem sokkal több van az országban sem, hiszen az évek során kikoptak az utakról. Sokak hegyi autónak fogták be, mások régen lecserélték egy modernebbre – folytatta Tamás. – A felújítással vártam, ugyanis három évig pihent a kocsi száraz helyen, így az állaga már nem romlott tovább. Amikor előbányásztam, azonnal felmértem az állapotát, s nekiláttam. Felkerestem škodás klubokat, a világhálón barangoltam, s az ismerőseim garázsában turkáltam.

Büki Tamás kizárólag a kasztnit és a motort tartotta meg, melyben nem tévedés 70 (!) ezer kilométert mutatott a számláló, s tökéletesen duruzsolt a 42 lóerős erőforrás. Az alkatrészek beszerzésekor a szerencse is mellé szegődött, ugyanis sokszor ingyen vagy jutányos áron kapott kiegészítőket. Például a homlokfallal egy idős bácsi ajándékozta meg, az ajtókat Dombóváron, a motorháztetőt pedig Szegeden találta meg. A csomagtartó fedélre véletlenül akadt rá, a küszöbök Szlovákiából érkeztek, míg a króm lökhárítók Mosonmagyaróváron porosodtak egy bolt polcán a pincében.

– Az üzlet eladója láthatóan meg akart szabadulni a szerinte bóvlinak számító alkatrésztől, ami a cseheknél igazi „műkincsnek" számít – mosolygott Tamás. – Minden, így az abroncsok, a díszlécek, az ablak keretét védő gumigyűrűk is eredetiek: törekedtem arra, hogy a gyári állapotban pofozzam helyre a verdát – árulta el.

A színválasztás sem véletlen, a nagypapa Skodája szintén okkersárga gyári fényezésben tündökölt egykor. Ami különbözik az akkori példánytól, hogy sport matricákkal valamint négy fényszóróval gazdagodott, ehhez megtévesztésig hasonlító kocsival az 1960-70-es években nyolc bajnoki címet nyert a Balatoni Mihály és Sándor István kettőse. A belső tér egyelőre maradt amolyan családias, de Tamás szerint elképzelhető, hogy miként azt majd a pénztárcája engedi, sportkormányt, kagylóüléseket szerel a kocsiba.