Az új Opel Astrát teszteltük

No, ez nem mintha hátrány lenne, legfeljebb az abszolút frissre vágyók hümmöghetnek az Opel új kompaktján. Amit aztán abba is lehet hagyni, amint felélesztjük a turbóval lélegeztetett 1,4-es benzines motort.

Tesztünk alanya a laikusként metálaranynak, hivatalosan noblesse színűnek nevezett ruhába öltöztetett , négyajtós sedan kissé alcsonyan hordott orrában 140 ló nyerít fel az erőteljes gázfröccsre.

Az Astra Cosmo felszereltségi szintjét sűrűn teleírt A 4-es oldal taglalja, no és hasonló zsúfoltság fogad a vezetőülésből körülnézve a kezelőgombok táján. A részletes leírástól hely hiányában eltekintünk, csak annyit: kétzónás automata klíma, szabályozható ülésfűtés, tempomat, elektronikus menetstabilizátor, tolatóradar és még rengeteg más fedezhető fel, miközben a minden elektronikus kütyü fogadására képes zeneközpont hangjai fülünkbe úsznak. Az új Opel Astra ugyanis sok olyan kényelmi és biztonsági extrát kínál, amelyekkel a középkategóriában az Insignia jóvoltából találkozhattunk először.

Az utastérben a szokásos tárolók várnak ránk, az ülés alatti helyeket sajnos nem hasznosították.

Elindulás után legelső benyomás, hogy a kinyitott tükrökkel két méter széles és 4658 milliméter hosszú karosszéria terelgetése rendkívül könnyű. A kormány forgatásához szükséges erő állandó az elektromos szervó rásegítésnek köszönhetően, és nem túlzott, erre már nagy tempónál ébredünk rá, az elénk ugró méretes kátyú rénszarvas manőveres kikerülésekor. Megtapasztaljuk a megnövelt első- és hátsó nyomtáv (+56, illetve +70 mm) előnyét. A tengelytáv is megnyúlt 71 milliméterrel, így az autó biztosan áll a lábán, kezesebb a viselkedése és jobb az útfekvése. Az elődnél merevebb karosszéria is hozzájárul az új Astra élvezetes vezethetőségéhez. Ezen kívül csökkentette a zajt és a rezgéseket az utastérben.

Elől a jól bevált MacPherson, hátul pedig Watt lengőkarral és kereszttartóval egészül ki a felfüggesztés. Az eredmény: az alacsony profilú, 21550-es, 17 collos kerekek a keresztbordákon, úthibákon alig érzékelhetően suhannak át, az ütésekből szinte semmi nem jut el az utasokhoz, akiket 145 kilométeres óránkénti tempóig a menetszél sem zavar. Gyorsabban pedig nem próbáltuk, bár ez a modell kétszáznál is többet tud. Ezzel a 140 lovas motorral, de benzinesből 100-tól 180-ig terjed a választék, míg a dízelekből az 1,3-as 95 lovas mellett kétféle 1,7-est kínálnak 110 és 130 lóerővel.

Az általunk próbált 140 lovas motor ereje hatfokozatú váltón jutott el a kerekekig. A kar könnyen, kis utakat bejárva csúszott a kiválasztott helyre, miközben kezünket a mozgatható fedelű, könyöktámaszként is használt tároló tetején pihentettük. Turbólyuknak nyoma nem volt, s bár 2000-2500-as fordulatig sem erőtlen a gép, ilyenkor inkább komótosabb autózásra alkalmas. Innen viszont már egyenletesen és erőteljesen épül fel az erő, élvezetessé téve minden egyes gázpedálpöccintést.

Az utastér négy felnőttnek kényelmes, 188 centis sofőr mögött ugyanekkora utas gond nélkül elfér. Csomagjaikat a 490 literes poggyásztérben helyezhetik el. Ennek fedele érintés nélkül felnyílik, ha a kulcs távirányítóján vagy a műszerfalon a gombját megnyomjuk. Kár, hogy a kiemelő karok kellemetlenül belógnak a csomagok közé, de ezt más típusoknál is előfordul.