2015.05.08. 08:23

Múltidéző: Harmincöt éves a lenti Móricz-iskola (fotókkal)

Lenti - Harmincöt évvel ezelőtt, 1980 őszén nyitotta meg kapuit a lenti kisegítő iskola mely 2000 decemberében vette fel Móricz Zsigmond nevét az új iskolát a Zalai Hírlap október 8-ai száma mutatta be.

„Az előbb Zalaegerszegen, majd Nagykanizsán felépült kisegítő iskolát követően az idei őszön Lentiben létesült nevelőotthonos kisegítő iskola. Az iskolai szárny felépítése hasonló a másik két városban levő korszerű társintézményhez, valójában a korábbi terveket módosították a lenti igényekhez. Ezzel a négy zalai város közül már háromban nyílik lehetőség az enyhe fokú értelmi fogyatékos kisdiákok – megfelelő körülmények közötti – nevelésére, képzésére.

A Lenti északi negyedében felépített kisegítő küllemre is tetszetős, jól tagolt épületegyüttes, s tanárai dicsérik a kivitelező, a Tanép munkáját. Kisebb hiánypótlásokra ugyan még szükség lesz, és a környező terület rendezése is folyik, ám a tanévkezdés szinte zavartalan volt.

A lenti új tanintézmény épületcsoportja (Zalai Hírlap, 1980. október 8.)

– Ebben rendkívül nagy a szerepe a honvédségnek – mondja Kulcsár István igazgatóhelyettes. – A költöztetés, az iskola berendezése az ő érdemük. Egyébként az az örvendetes tapasztalat, hogy a helyi szervek máris lenti intézménynek érzik tanintézetünket, sehol sem találtunk elutasításra, ahol kopogtattunk, sőt kéretlenül is érkezik segítség mindenfelől.

– Miért fontos ez az iskola?

– Megoldatlan volt a kisegítő iskolai ellátás a megye e részén. Az állami- és a magángondozottakat a zalacsányi, illetve a letenyei intézetben helyezhettük el, sok szülő nem szívesen engedte idegenbe gyermekét. Aki otthonmaradt közülük emiatt a járás területén, az mindenképpen hiányos ellátásban részesült. Az egyes iskolákban heti plusz hat óra korrepetálást kaptak, ez azonban nem pótolhatta a szakszerű kisegítő iskolai munkát. Itt viszont valóban a kor követelményei szerint, sokrétű pedagógiai, egészségügyi feltételek fogadnak minden rászorulót.

Szavait bizonyítandó végigkalauzol az épületen, s rögvest látni, hogy az új kisegítő és nevelőotthon – ahogy mondani szokták – csakugyan szinte mindent tud. A kisegítő iskola 114 neveltje közül 85 kap diákotthoni elhelyezést, itt hét-nyolc fős, tágas hálószobák várják a bentlakókat. Négy hálószobára jut egy nevelő – külön szobával – s több nagyon jól felszerelt klubszobával is rendelkezik a diákotthoni szárny.

– A berendezések, felszerelések értéke mintegy 3,5 millió forint, mindent megkaptunk, amire csak szükség volt – folytatta az igazgatóhelyettes. – Többek közt van színes tévénk is. Egyébként a miénk az első koedukált kisegítőiskolai nevelőotthon.

Az iskolai részben kilenc tanterem szolgálja a képzési célokat. Van itt még három műhelyterem a fém- és faipari, illetve a háztartási jellegű gyakorlati foglalkozásokhoz, s több napközis terem biztosítja a zavartalan délutáni munkát. A négyes tantermi blokkokhoz szertárak társulnak, továbbá nagyméretű tornaszoba, konyha és ebédlő, orvosi rendelő, játékszoba, könyvtárhelyiség, logopédiai terem és úttörőszoba található még ebben az épületrészben. A nevelők szerint a zavartalan és eredményes nevelőmunka minden tárgyi feltétele adott.

Nagyon fontos, hogy a kicsik jól érezzék magukat itt, s ne szenvedjenek hiányt semmiben – hallottuk. – A harmonikus körülmények sokat jelentenek a fejlődésük, jövőjük szempontjából. Mindez a tágabb környezetre is áll. A helyi üzemek máris különféle anyagokkal segítették a műhelytermeinkben folyó gyakorlati oktatást. Együttműködésünk akkor válhat teljessé, ha diákjaink – felnőve – dolgozóik lehetnek majd.

Rostonics László igazgató bizakodva beszél az új tanintézet jövőjéről, s optimizmusának magyarázataként felemlíti, hogy szinte csupa fiatal, bizonyítani kívánó kolléga társaságában kezdhette meg itt a munkát. A társak fele egyenesen pályakezdő, ám máris úgy vélik, hogy – a tapasztaltabb nevelők oldalán – mihamarabb teljes értékű munkát fejthetnek ki a rájuk bízott emberpalánták érdekében."

Pillanatok az iskola életéből