Amikor a nagydobos beleszeretett a trombitásba - Úttörő fanfárosokból városi fúvószenekar

"Rezesbanda" barátaikkal végigmasíroznak a belvároson, s olyan hangversenyt adnak a Dísz téri színpadon, hogy beleremegnek majd a Csipkeházi  ablakok. Mert a fúvószenéhez szabadtér kell - ott aztán szárnyal a trombita s üt a nagydob hangja.

Farsang László és Tóthné Takács Zsuzsanna a szombati rendezvény részleteit pontosítják. Fotó: Fincza Zsuzsa

Erre készülődve nosztalgiázunk egy kicsit Farsang Lászlóval, a zenekar alapítójával és karnagyával, az Egerszegi Fúvószene Alapítvány elnökével, valamint titkárával, Tóthné Takács Zsuzsannával, aki  együttest zenészként, ütős hangszeren is erősíti.

Farsang László: "Az újévi koncert a zenekar legnagyobb rendezvénye". Fotó: Fincza Zsuzsa

Az egész Lentiben kezdődött. Anno dacumál,  Farsang László, az  ifjú rézfúvós zenetanár légvédelmi tüzérként a kötelező katonaidejét töltötte ott, de szerencsére megengedték neki, hogy kijárjon a zeneiskolába tanítani. Ott olyan szép eredményeket ért és, s olyannyira sikerült a fúvószene szeretetével megfertőznie a tanítványait, hogy 1975-ben, amikor leszerelt és Zalaegerszegre költözött, az osztályból többen utána eredtek.

- Az ifjúsági ház vezetése felkérte a zeneiskolát, hogy képezzünk ki egy fanfáros úttörő zenekart. A lenti növendékeim bevonásával a zeneiskolai tanítványokból megalakítottuk a Városi Úttörő Fúvószenekart - emlékezik a kezdetekre Farsang László. - Gyorsan összerázódott a csapat, sokat tanultunk, jártunk zenetáborokba, Csillebércre, Zánkára. A legemlékezetesebb? Az egyik zánkai. Amikor a nagydobos beleszeretett a trombitásba, szerelmek szövődtek, hiszen a gyerekek közben ifjak lettek, felnőttek. S amikor csatlakozott hozzánk a katonazenekarból néhány zenész,  külön vált a felnőtt és az ifjúsági fúvószenekar, és ez így van ma is.

Tavasz ősszel ők trombitálták össze a falubelieket a nemeshetési gesztenyefesztiválra. Fotó: Fincza Zsuzsa

Egy darabig mind a kettőt Farsang tanár úr dirigálta, majd 1995 végén átadta a tamburbotot Vörös István kollégájának, aki amúgy 1976-tól a fúvószenekar kürtöse. Mind a két közösség szép sikereket mondhat magáénak, "végigtrombitálták" már szinte az egész országot és számos külföldi országban öregbítették az egerszegi fúvószenészek hírnevét.  Amúgy nincs különösebb különcködés, a tehetségesebb fiatalok, sőt gyerekek is, akárcsak tanáraik, a nagyzenekarnak is tagjai.

Hivatalosan a nyolcvanas évektől viselik a városi fúvószenekar titulust, lévén, már a város a fenntartójuk, s ezért ők cserébe fellépnek a rendezvényeiken. A kiérdemelt elismerések hosszú sorában ott van a "Szocialista kultúráért" kitüntetés éppúgy, mint a Zalaegerszegért díj, a  Zalai Príma Díj, vagy az országos vizsgán koncertfúvós kategóriában az arany, show kategóriában a kiemelt arany minősítés.  Bár évente több nagyszabású fesztiválon részt vesznek, önálló térzenéket adnak, s közel ötven rendezvényen szerepelnek, a legnagyobb élményüknek mégis az  immár hagyományos újévi koncertjüket tartják..

- Az idén rendeztük a 21-et. Ez a legnagyobb eseményünk, alig elmúlik a nyár, máris kezdjük szervezni - teszi hozzá Tóthné Takács Zsuzsanna, aki ugyan hegedű szakra járt, de kitanulta az ütős hangszereket is, csakhogy a fúvósok társaságába tartozhasson. - Kereken 60 aktív tagja van a zenekarnak, örülünk, hogy hetente egy próbát tudunk tartani. Nehéz egyeztetni a szabadidőket,  sok a más városban tanuló diák, van közöttünk bankos,  geodéta, tanár, szülésznő, kereskedő és cégtulajdonos.

Tóthné Takács Zsuzsanna kisfiával a 7 hónapos Dániellel, akit már a próbára is magával visz. Fotó: Fincza Zsuzsa

Rendőr nem fúj a zenekarban, pedig meg mertem volna esküdni rá, hiszen szombaton a barátaik között ott vonul a Hagyományőrző Rendőr Század, a Készenléti  Rendőrség zenekara, de nem hiányoznak majd a lovas zsaruk sem. A felvonulás utáni koncerten szívesen látják a zenekar hajdani tagjait is, akik, ha viszik a hangszereiket, bekapcsolódhatnak az örömzenélésbe is.

Születésnapi ajándékként egy új CD-re vágynak.  Első lemezük tíz évvel ezelőtt jelent meg  Rezek, fák, cinborák címmel. Aktuális lenne a második, nemde?