Elakad az ember szava Siess Zsuzsa ikonjai láttán

A Fonyódon élő alkotónak a Hevesi Sándor Általános Iskola galériájában nyílt kiállítása Lélekhangon címmel nemrég, melyre több, mint félszáz alkotását hozta el.

– Nem túl régen, 1997-ben kezdtem el ikonokat festeni – árulta el Siess Zsuzsa. – Hogy mi volt ennek az előzménye? Semmi. Csak úgy jött, magától... Édesapám rajztanár volt, tehát a rajzkészségem valószínűleg tőle örökölhettem, s gyermekkoromban még festegettem is, de csak igen rövid ideig, aztán egészen 1997-ig nem is nyúltam az ecsethez; egyébként női fodrász volt a kenyérkereső szakmám. Majd egyszer, egy reggel, ébredés után valahogy megjelent a tudatomban ez a szó: ikon. Elkezdtem kutakodni a téma után, s a harmadik napon megfestettem az első ikont. Azóta ez a csodálatos foglalatosság tölti ki a mindennapjaimat.

Maga az ikon különleges szereppel bír: kapocs Isten és ember között. Siess Zsuzsa is azt vallja, hogy az ikonfestészetet a Jóisten küldte neki, ugyanis férjét nem sokkal az után, hogy ő elkezdett az ikonfestészettel foglalkozni, súlyos kór támadta meg. És éppen az ikonfestészet volt az, ami minden bajon és nyűgön átsegítette az asszonyt.

– Veszek egy falapot (teljesen mindegy milyen, a lényeg az, hogy teljesen száraz legyen, mert csak akkor nem vetemedik meg), letisztázom és gipszes enyvvel lekenem, amire aztán vásznat feszítek ki, majd modellgipsszel kenem be az egészet. Nyolcszor, tízszer, keresztbe és hosszába egyaránt – mesélt az alkotás folyamatáról. – Miután megszáradt, finoman lecsiszolom a felületet, felrajzolom rá kézzel az alakokat és a motívumokat, majd jön a festés, olajfestékkel, amit édesapámtól örököltem. Ennyiben térek el a hagyományoktól, mert habár tudok festeni tojástemperával is, azzal ezt a melegséget lehetetlen elérni. Száradás után pedig felkenek rá még egy lakkréteget.

Siess Zsuzsa azt is elmondta: így dolgoztak a régi ikonfestők is, tehát maga a technológia az évszázadok alatt semmit nem változott.

– Kedvenc témám a Szentháromság, Krisztus és Szent Antal – magyarázta. – A Szentháromságot sokféleképpen, más és más módon, eltérő színhasználattal lehet ábrázolni, ezért szeretem. Szent Antalt, a szegények védőszentjét pedig a személyisége miatt kedvelem. Illetve mostanában találtam egy könyvben fehér palástú Krisztust és azóta ilyeneket festek. És nem utolsó sorban, Krisztus is a legkedvesebb témáim közé tartozik, hiszen milyen a gyarló ember: általában hozzá imádkozik.

Elárulta azt is: egy-egy alkotása több hónapon át készül és egyszerre többön is dolgozik. Ha valamelyikbe kicsit beleun, előveszi a másikat.

– Az emberek mindig elámulnak, amikor látják ezeket a képeket – mesélte. – Azt szokták mondani: Zsuzsa, ezeknek lelkük van. Mire én: igen, hiszen mindegyikbe beleadom a lelkemet is...

A tárlat még április 10-ig látogatható, iskolanapokon 8 és 16 óra között.