A vágy muzsikált - Nagykanizsai beszélgetés Szalóki Ági énekesnővel

Szalóki Ági Karády estjével bűvölte el a HSMK közönségét a Tavaszi Művészeti Fesztiválon.

- Karády Katalin személyisége eléggé megosztó volt, magánéletét titkok és pletykák övezték. Egy törékeny, tiszta lelkű hölgy hogyan tudott azonosulni ezzel az egyéniséggel?

- Az 1930-40-es évek fordulóján, amikor ő sztár lett, sokan kritizálták, azért, hogy talán nem a legnagyobb eszköztárral dolgozó, kifinomult színész és énekes – fogalmazott Szalóki Ági. – Azonban, mint ember, karakán személyiség volt, megkérdőjelezhetetlen tehetséggel. Inkább a politika és a hatalom szemében volt szálka, hiszen nagyon közel állt elit körökhöz. Teljesen logikus, hogy elhagyta Magyarországot, egyszerűen nem volt olyan fajta, hogy csak lavírozott volna, mindig egyenes gerinccel állt a közönsége elé. Számomra Karády példakép, bár elsőként a finom dalai érintettek meg, melyek kivétel nélkül mind slágerek. Karády korában tombolt a jazz, azonban az eredeti felvételeket tanulmányozva kiderült, hogy az énekes hangja hallható az előtérben, s kíséri őt valahol a távolban egy zenekar. Viszont számunkra egyértelműnek tűnt, hogy a számokat a jazz zenei szövetébe helyezzük. A koncertünk több szólóval kínál valamiféle pluszt a hallgatónak. A zenei átdolgozás 2008-ban jelent meg, idén májusban pedig Japánban is bemutatkozunk ezzel a koronggal. Kíváncsi vagyok, mit mondanak ezek a dallamok eredeti magyar nyelven, mert nem szükséges a nyelv értése, hiszen ezt az anyagot a lélek hangjai nemzetközivé teszik.

Szalóki Ági: „Nő vagyok, 36 éves, több lemezt szültem, de gyermeket még egyet sem. Nagyon szeretnék édesanyja lenni.” (Fotó: Szakony Attila)

- Körforgás címmel, friss zenéskönyvvel jelentkezett, ez miből táplálkozott?

- Sok zenét hallgattam gyermekkoromban, többek között Kalákát, Halász Juditot, népzenét, jazzt, mindent, ami jött. Ennek köszönhetem, hogy zenész lettem. 2004-ben alapítottam meg a zenekaromat, aminek tíz éves születésnapját nem tavaly, hanem az idén ünnepeljük. Budapesten április 18-án lesz a koncert, ez idő alatt négy lemezt készítettünk és a mostani gyermeklemez a Körforgás. Kicsit progresszívebb, elektronikával dúsított lemez lett, de hűek maradtunk a korábbi lemezek koncepciójához is. Magyar költészet és népzene keveredik más népek kultúrájával, poliritmikus pigmeus énekek éppúgy szerepelnek, mint moldvai dalok. Nem csak kongói pigmeus, hanem Afrikából még Mali ének is megszólal. Újdonság, hogy nem Lamm Dávid volt a zeneszerző társam, hanem Fenyvesi Márton.

- Milyen korosztályt célzott meg az albummal?

- Volt egy kisfiú, akit pelenkás korától elhoztak a szülei a koncertekre. Néhány évvel ezelőtt, már csak a szülők jelentek meg egy karácsonyi fellépéskor, s amikor arról érdeklődtem, hogy hol a kisfiú, akkor azt a választ kaptam, hogy otthon AC/DC-t hallgat. Ez a jelenet nagyon sokszor bevillant, amikor készült az új korong, hogy igen most aztán zúzzanak a gitárok, szólaljon meg a nagy hangerő is. Azok a gyerekek, akik az első három lemez anyagán felcseperedtek, most már valóban félredobják az albumokat. Arra gondoltam, hogy a kiskamasz 8-13 éves korosztály számára kevés zene készül, ők az a korosztály, akik még alapvetően gyerekek, de már húznak a felnőttek világához, bár még nem tudnak igazán mit kezdeni azokkal a dallamokkal. Eközben az énekelt versekről sem feledkeztem meg, többek között József Attila, Tamkó Sirató Károly, Szabó T. Anna, Erdős Virág, Jónás Tamás és Garaczi László költeményei is szerepelnek. Nem áll tőlem távol az újításra való hajlam, mindent elmond, hogy az ír énekesnő, Sinéad O’Connor az egyik példaképem, aki a folktól, a jazz-en, a punkon át, egészen reggie stílusig mindenfélébe belekóstolt. A páromtól Fenyvesi Mártontól is nap, mint nap kapom az impulzusokat.

- Miként látja a jövőjét, milyen most a magyar zenei élet?

- Érdekes, az utóbbi időben érzem azt, hogy nem vagyok egészen fiatal, de nagy öreg sem, amolyan szendvics generáció tagjaként nem egyszerű. Amikor a pályámat kezdtem, a mi elismerésünk az volt, hogy rendszeresen koncertezhettünk. Áramlóbb, természetesebb volt a zenészség, mint létforma. Bizonyos dolgokat, mint az adminisztráció nem kellett a vállunkra vennünk. Ahhoz, hogy talpon maradhassak, állandó megújulásra van szükség. Szerencsére imádok zenélni, mindig keresem az újdonságokat. Dés Andrással készítettünk duóműsort, megint gyermekek számára, mely mesejáték, ezt pedig tánc terápiás élmény inspirálta. Arról sem szeretnék megfeledkezni, hogy nő vagyok, 36 éves, több lemezt szültem, de gyermeket még nem. Szeretnék édesanya lenni. A figyelmem egyre inkább befele irányul.