Fürdő, forradalom, fotók - Csonkás Sándor felvételei egy falu kis és nagy pillanataiból

Csonkás Sándor (1920-2008) képei 1989 óta számos kiadványban szerepeltek - a zalai olajvidék egykori központjának- , a bázakerettyei 1956-os eseményei kapcsán, bocsátotta előre Bajzik Zsolt történész, aki múlt csütörtökön idézte hallgatósága elé az amatőr fotós alakját.

A zalaegerszegi Kovácsné Csonkás Erika gimnáziumi tanárnő az édesapja hagyatékából származó és a közelmúltban előkerült újabb - többnyire Bázakerettyéről készített - felvételeket rendelkezésre bocsátotta, amelyek kiegészítik és érthetővé tették az 1956-os képek keletkezésének a körülményeit. A múzeum vezetője, Tóth János - aki rokonságban áll a családdal - és Bajzik Zsolt - maga is Bázakerettyéről származik - segítségével betekintést nyerünk egyfelől Csonkás Sándor dokumentáló elhivatottságába, másfelől az olajipar révén az ötvenes-hatvanas években felívelő korszakát élő falu hétköznapjaiba. A fotók egyre-másra bukkannak elő, ahogy a tárlatnyitón jelen lévő Kovácsné Csonkás Erika a Zalai Hírlapnak is jelezte, szerencsés kézzel találja meg a pusztaszentlászlói hagyatékban a fotókincseket.

Kovácsné Csonkás Erika és Bajzik Zsolt a tárlatmegnyitón
Fotó: Pezzetta Umberto

Csonkás Sándor 1920. szeptember 26-án született Nagykanizsán. 1941 nyarán vették fel a MAORT Lovászi üzemébe, de hamar katonai szolgálatra vitték. 1943-ban az orosz frontra került, 1944-ben tért haza. 1945 májusától Pusztaszentlászlón, majd Bázakerettyén, Gellénházán is dolgozott, 1980-ban ment nyugdíjba.

Csonkás Sándor felvételei közt a negyvenes évekhez, majd a kerettyei évekhez, s a családhoz kötődnek.

Erről így szólt Bajzik Zsolt: az 1950-es években a fotográfus orosz Zorkij fényképezőgéppel készítette felvételeit. A bázakerettyei színes képeket diára fotózta, de jobban szerette a fekete-fehér felvételeket, mert azokat kifejezőbbnek tartotta. Maga hívta elő a képeit, sokat kísérletezett az otthoni fürdőszobában kialakított laborban.

Csonkás Sándor

Megörökítette a település látképeit, az üzemi lakóházakat, illetve az akkor még működő gazolintelepet. Nagy szolgálatot tett így az utókornak, már nem lehetséges ilyen felvételt készíteni a megváltozott természeti környezet, és a napjainkra leépült olajipar következtében.

A látképek mellett 1956 nyarán lefotózta a Vörös János szobrászművész Szovjet magyar barátság emlékművét, majd 1956-ban a ledöntését is. A képeket színes filmre fotózta, s az utókor szerencséjére meg is maradtak, ami ritkaságszámba megy, hiszen a korabeli felvételek nagy részét megsemmisítették az események utáni hetekben. Szomor László szobrász alkotását, az 1958 őszén - a ledöntött emlékmű talapzatán - felállított Béke és barátság emlékművét is számos kép mutatja. (A ledöntött szobor maradványai között később a Kozári erdőben játszottak a kerettyei gyerekek, köztük Bajzik Zsolt is.)

A Zorkij fényképezőgép

A strand mellett 1957-ben állították fel a helyiek által Vilmának becézett női aktot. Csonkás Sándort is megihlette ez a műalkotás, és a strand, a benne lévő szökőkút.

Az olajipar környezetében külön igazolvánnyal lehetett fotózni, Csonkás Sándor engedélye arról szólt, hogy kultúrszolgálatot teljesít művészi képeivel.

A bázakerettyei felszabadulási emlékmű ledöntését is megörökítette 1956. október 26-án. A színes film akkor még ritka volt

Csonkás Sándor fényképezte a munkatársait, az ünnepségeket a bányásznapokat, a vállalati gépjárműveket. Fotósorozat készült például a Csepel D 352-es teherautóról, a Csepel B-352-es autóbuszról - a bodegáról - , a Csepel üzemanyag-szállítóról, a Tátra teherautóról, a 20 tonnás Mack tehergépkocsiról, valamint a MÁVAUT Ikarus 30-as típusú autóbuszról.

Csonkás Sándor után rengeteg dokumentum maradt, amelyek várják a feldolgozást. Remélhetőleg az előkerült rendkívül értékes felvételeket a közeljövőben egy kötetben sikerül majd megjelentetni. Addig is még sok munka van hátra a képek feldolgozásában, elemzésében, és a korszak történeti hátterének feltárásában, mondta Bajzik Zsolt.