Kultúra

2014.12.25. 05:40

Néprajztörténeti adalékok az utolsó magyar polihisztor, Herman Ottó göcseji gyűjtőútjához

Igazi lángelme volt. Annak ellenére, hogy nem rendelkezett diplomával három tudományág is a magáénak vallotta. Német anyanyelve és részleges süketsége sem akadályozta meg abban, hogy sokoldalú életműve a legnagyobb magyar tudósok sorába emelje.

Hazánk ezredéves fennállásának évfordulóját 1896-ban a nemzet nagyszabású rendezvénysorozattal ünnepelte. Előtte három évvel a millenniumi kiállítás szervezőbizottságának alakuló ülésén a kitűnő néprajzkutató felvetette, hogy a már korábbról ismert és nagy sikert aratott halászati témájú eszköztára mellé összegyűjti a másik nagy ősfoglalkozás a magyar pásztorkodás remekeit s azt a tervezett kiállításon is bemutatja. A választmány közfelkiáltással fogadta el Herman indítványát és hamarosan az egész országot felölelő gyűjtőmunka nagy ügybuzgalommal vette kezdetét.

Herman Ottó időskori portréja.

A tudós eleinte főleg a délibábos alföldi puszták nádból készült hajlékait bújta és csak a kutatás utolsó évében, 1895. augusztus 15-én indult a nyugati végekre, hogy tervezett Zala megyei felfedezőútját is megvalósítsa. A fővárosból kigördülő vasparipa először Ollárra „repítette," (akkoriban Kemend és Ollár még két különálló település volt), ahol Szily Dezső földbirtokos barátjánál időzött néhány napig. Maga a házigazda is tudománypártoló ember hírében állt, így az értékes pásztortárgy kollekció már kezdetben számos helyi különleges darabbal bővült.

A borotvatok oldalán látható „vadász temetése" ábrázolást az etnográfus is megörökítette.

A viszonylag rövid, mindössze egy hetes zalai expedíció során csak két teljes nap jutott a néprajzi kincsekben páratlan gazdagságú és stílvilágú Göcsej érintésére. Herman Ottó augusztus 19-én érkezett Bakra, ahol néhány órás látogatását gróf Széchenyi Béla baki uradalmához tartozó legelőkön és pusztákon töltötte. Hanna-majorban a 40 esztendős Smák János számadó juhásztól saját készítésű cifrabotot vásárolt, a legnagyobb magyar oldalági sarja pedig fából faragott, cölöpről való kosfejjel ajándékozta meg. Innét a kora délutáni órákban Zalatárnokra hajtatott. Tárnokon Deák Mihály nyugalmazott főmérnök, a település első számú földbirtokosa látta vendégül, aki módfelett örült a nagyhírű etnográfus jelenlétének. Ebben a községben négy eszköz került terítékre: két juhászkampó, egy kanászkürt és egy borotvatartó.

Az emberfejben végződő zalatárnoki juhászkampó a Néprajzi Múzeum állandó kiállításán.

A kampók közül az egyik rendkívüli, mondhatni unikális néprajzi értéke a kutatót is felvillanyozta: „Az emberfejben végződő, kiválóan sikerült stilizált kosfejet is mutató bot azért nevezetes, mert az általános védkötelezettség következtében teljesen eltűnt régi, göcseji hajviseletet és az ott régebben dívott kalapot örökíti meg" – írta ennek kapcsán az „Ősfoglalkozások" című nagysikerű könyvében. Szintén országos hírűvé vált alkalmatosság a Tárnokon begyűjtött míves borotvatartó. Az archaikus kivitelű eszközt egy törvényen kívüli utakon járó atyánkfia, bizonyos Németh Mihály faragta nagy bújában a soproni fogház egyik sötét és nyirkos tömlöcében. A tokra karcolt cirkalmas betűk arról árulkodnak, hogy a rabkenyéren tengődő népies művész – talán bűnbocsánatért esedezvén –, édesatyjának küldte emlékbe 1869-ben. Külön érdekessége még a spanyolozással készült piros-fekete-zöld polikróm ábrázolásmód a tok hosszanti oldalán látható, közismert „vadász temetése" jelenettel. Ezt a pásztortárgyat – tisztelete és barátsága jeléül – Deák Mihály a tudósnak ajándékozta.

A gyümölcsöző nap végén Herman Ottó az ősi Deák-kastélyban töltötte az éjszakát, majd másnap Nován, Zebeckén és Hernyékben folytatta értékmentő munkáját. Göcsej „fővárosában" egy sor eszközt, többek közt „furuglyát", baltát, régi buzogányt Lévay ispán ajándékozott a gyűjtőnek, de a legígéretesebb zsákmánynak Bali Márton kanászbojtár ékes kígyósbotja bizonyult. Nem tudni, hogy a 31 éves nőtlen kondás milyen szívvel vált meg legkedvesebb faragványától, ám tény, hogy a polihisztor a zalai népművészet egyik műremekét vélte felfedezni a pásztorbotban. A keményfába álmodott kompozíció fő alakja egy békát megragadó, spirálban tekerődző sikló, amely rendkívül alapos megfigyelésről és igen finom formaérzékéről ad tanúbizonyságot. Régebben az állatőrzők hiedelemvilágában fontos helyet foglalt el a kígyóábrázolás. Hitük szerint ha valaki a kígyó szájából kivette a békát, az hét főbűnétől szabadult meg.

A néprajztudós még aznap délutáni hernyéki látogatása során lentörővel és a korabeli göcseji enteriőr jellegzetes bútordarabjáról, a pócáról készített saját kezű rajzával gyarapította gyűjteményét. Este Viosz Ferenc novai főszolgabíró pazar fogadásban részesítette. A lakomát követő eszmecsere után a helyi notabilitás vendégeként tért nyugovóra, majd másnap délelőtt távozott Nováról és visszatért Ollárra. A vidéket elhagyva jóleső érzéssel lapozta vissza jegyzeteit. Útinaplója szerint 17 göcseji tárggyal és számos további feljegyzéssel gazdagította a magyar néprajztudományt.

A három esztendő alatt összehordott gazdag pásztoréleti anyag legelőször a bécsi műértő közönség előtt került bemutatásra. Az itt elhangzott tudományos előadásának napvilágot látott szövege volt az első pásztorkodással kapcsolatos publikációja. Az 1896-os millenniumi kiállításnak szintén óriási szakmai és közönségsikere volt. Az ősfoglalkozások pavilonjában közszemlére bocsátott alföldi és somogyi pásztortárgyak mellé a ránk örökített göcseji mestermunkák, kampók, botok, tükrösök és gyufatartók is helyet kaptak. A sikeren felbuzdulva 1900-ban újabb lenyűgöző tárlatot rendezett a párizsi világkiállítás magyar termében. A kiállított anyag becsét jelzi, hogy a francia kormány az egész gyűjteményt meg akarta vásárolni a néprajzi múzeuma számára. Herman Ottó azonban megrázta „deresedő" üstökét és lobogó temperamentumát ismerve, határozottan mondott nemet a gáláns ajánlatra. Esze ágában sem volt megválni a magyar pásztorművészet fába és szaruba faragott emlékeitől. Rendkívüli személyiségét és szakmai elismertségét jelzi, hogy ettől függetlenül is elnyerte a Francia Becsületrendet. Később éppen e két világhírű kiállítás tárgyaival alapozták meg a Magyar Néprajzi Múzeum gazdálkodásgyűjteményét. Az egykor nemzetközi rivaldafényben fürdő göcseji darabok pedig ma is az intézmény féltve őrzött kincsei közt láthatók.

Bekő Tamás

Zala Megyei Levéltár

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!