2014.06.30. 14:05
Műfajmentő riportkönyv - Csúri Ákos 25 év alatt végigbeszélgette Magyarországot
Zalaegerszeg - "Inkább úgy mondanám, hogy az ország utazott 25 éven keresztül, én csak ezt követtem nyomon. Kíváncsi voltam, hogy az úgynevezett hétköznapi emberek azaz mi mindannyian hogyan élték meg ezt az időszakot, miben hittek, miben csalódtak. "
A Honfoglalók albérletben - Magyarország 1988-2013 című kötet szerzője, a szegedi kötődésű Csúri Ákos író, újságíró egy nemrégiben adott interjúban a fentiekben pontosította vállalkozását. Amely időben és térben pásztázza végig a rendszerváltott Magyarországot, keresve és találva mindazon tipikus történetet, sztorit, problémagócot, ami árnyalhatja az olvasóban is óhatatlanul meglévő képet az elmúlt, közösen megélt 25 esztendőről. A szerző hivatásából adóan eleven kapcsolatban állt a magyar vidékkel, de a fővárosban megesett rendszer- illetve hatalomváltó események sem kerülték el a figyelmét.
Épp ezért, úgy tetszik, mintha a vaskos kötet a vonatokon született volna meg, mivel írója keresztül-kasul vonatozta kis hazánkat, azt keresve, hogyan élték meg az ország más-más pontjaiban élő emberek az első szabad választásokat, az azt követő éveket, mit gondolnak a demokráciáról, s arról, hogy miként lehetnénk albérlők helyett végre gazdái a saját országunknak . A Dunántúl szélétől, innen Zalától, Kerkateskándtól Gávavencsellőn át a határ túloldaláig, Kalotaszegig utazott azért, hogy átfogó képet alkothasson.
Világít. Beszédes kreativitás Dunaújvárosban (Fotó: Csúri Ákos illusztrációja)
Fontos eleme a vállalkozásnak az, hogy a jellemző sztorik felidézése mellett az is kiderüljön, mit gondolnak az emberek az elmúlt 25 évről. A riportalanyok zöme a hatalomcsere azaz a politikusok helyett a pénz lett a fő uralkodó mellett teszi le a voksát , mondja Csúri Ákos. A hon visszafoglaláshoz reméltünk pénzbeli, politikai és ideológiai támogatást a Nyugattól cserébe kaptunk olyan vadkapitalistákat, akik a mindenható pénz segítségével másfajta gyarmati sorba taszajtottak minket.
Csúri Ákos kíváncsi hallgatóságként elegyedett szóba a bányásszal, a vaskohásszal, a tanyasi gazdálkodóval, a vidéki főszerkesztővel, a szikvízessel, a raktárossal, a vadászmesterrel. Mindazokkal, akik így vagy úgy, de inkább vesztesei, mint nyertesei lettek a rendszerváltásnak. A krónikás tartózkodott az ítélkezéstől, csak rögzített. Úgy, hogy közben a magyar sajtó legszebb virágának, az irodalmi riportnak a hangján szólt, és nemcsak azért, hogy kiveszőben lévő műfajt mentsen meg az ötperces újságok korában. Azért, mert maga is két világ határán alkot: már ide beszél, de még onnan ír.
