Radnótiról másképpen

- Mennyi időt vett igénybe az anyag feldolgozása?

- A legjelesebb Radnóti szakértő, Ferencz Győző gyűjteményét vettük alapul így Mácsai Pál Kossuth-díjas színművész. Csak erre a műsorra készített egy kétszáz oldalas forgatókönyvet, amit aztán Dés Lászlóval együtt heteken át rövidítettünk, szerkesztettünk. Majd következett egy hét próba, s először itt Nagykanizsán láthatta a közönség az előadást.

- Mit látott az arcokon, milyen volt a fogadtatása?

- Nehéz erről beszélni, mert nagyon friss az élmény, és rendkívül erős érzelmi hatást vált ki ez a szöveg és a zene. Előadók vagyunk, tehát nem saját hatásunk alatt állunk, hanem a mű hatása erős. Ilyenkor, az első előadás után bizonyos szakmunkák vannak még hátra, főleg a ritmusokon kell csiszolni.

Mácsai Pál a Nem tudhatom - Radnóti és korunk című előadásban. Kanizsán mutatták be először (Fotó: Szakony Attila)

- Manapság is kell félnie a zsidóságnak?

- A rendszertől ma senkinek nem kell félnie származása miatt. Gonosz és ostoba emberek, esetleg csoportosulások ellenszenvétől, kisebb csürhék konkrét támadásától lehet félnivaló. Egyet tehetünk, az értelem fényével a sötétségbe világítani, és cáfolni a hazugságot.

- Azt nyilatkozta, hogy kitüntetését nem a színész kapta, hanem az Örkény Színház.

- Azt gondolom, hogy noha mint színész és mint rendező is említve vagyok a Kossuth-díjban, mégis az Örkény Színház létrejötte tette ezt megkerülhetetlenné. A Kossuth-díj ad néhány feladatot. Az első számú feladat, hogy ne válj Kossuth-díjassá, ez a mi szókimondó szakmánkban azt a színészt is jelenti, aki azt hiszi, hogy eleget tud. Feladat az is, hogy nem szabad elfelejteni, hányan nem kapták meg, s a múltban, a jelenben, a jövőben nem fogják megkapni azok közül, akik legalább annyira megérdemlik, mint én, sőt, esetenként jobban. Azt is tudni illik, hogy a díjban az Örkény Színház minden munkatársának minden lélegzete benne van. És persze örülni tudni is kell neki.

- A jövőre vonatkozó tervei tervei között mi szerepel?

- Most versekkel foglalkoztunk, április 11-én volt a bemutató a színházban Anyám tyúkja címmel. Ebben a magyar irodalom kötelező verseit gyűjtöttük össze. Nekem többek között a Himnusz és a Nemzeti dal jutott. Ma kevesebbet foglalkozunk versekkel, mint a fiatalságom idején. Én magam rengeteget kaptam a magyar irodalomtól, felismeréseket, tudást, örömet sőt mámorokat. Az identitásom fő eleme a nyelv, abban érzem igazán, mit jelent magyarnak lenni.Egyenesen kiválasztottnak érzem magam, hogy tudok magyarul.