A népművészek előtt is megnyílhatnak az uniós források

A tradicionális paraszti társadalom felbomlása óta a hagyományőrzés új tartalmat nyert. Ma már a szunnyadó értékek felkutatását, megtanulását, visszatanítását és a mai korba illesztését, vagyis hasznosítását jelenti. E folyamat nem "önjáró", szervezést, oktatást, szakmai iránymutatást, támogatást igényel. Mindebben élen járnak az egyesületek, civil szervezetek, ám források híján lassan elfogy körülöttük a levegő. A Népművészeti Egyesületek Szövetsége ezért egy ideje igyekszik szorosabbra fűzni a szálakat a Vidékfejlesztési Minisztériummal, és a folyamatnak lassan beérnek az az első gyümölcsei.

- Végre kimondásra kerül, hogy a kézművesség hozzátartozik a vidék értékeihez, ugyanúgy, mint a helyi termék vagy a falusi turizmus - szögezi le Skrabut Éva, a Zala Megyei Népművészeti Egyesület elnöke. - Azért van ennek hallatlan jelentősége, mert így a 2014 és 2020 közötti, következő uniós pályázati ciklusban már e terület számára is megnyílhatnak a források. Mindeddig erre nem volt mód, mégpedig szimpla adminisztratív ok miatt: a vidéki népművészeket is szárnyai alatt tudó egyesületek városi központtal vannak bejegyezve, így nem részesülhettek a vidékfejlesztés forrásaiból.

- A népművészethez még ma is sokan úgy viszonyulnak, mintha bokréta volna a kalapon - kapcsolódik Prokné Tirner Gyöngyi, a Gébárti Kézművesek Háza szakmai vezetője, úgy is, mint a Népi Alkotóházak Országos Egyesületének elnöke. - Amikor valami szép, színes, látványos dologra van szükség, akkor előkapják, utána pedig megfeledkeznek róla. Abban reménykedünk, hogy ez a helyzet megváltozhat.

Gulyás Béla az utolsó gyertyamártó, -öntő mester Egerből jött el oktatni a Kézművesek Háza táborába. A képen tanítványai egy csoportja: Molnárné Köllő Viktória, Pozvai Andrea, Mánfay Erzsébet, Preisinger Judit és Kun Erzsébet körében. Fotó: Prokné Tirner Gyöngyi

A hagyományőrzés persze alapvetően a közművelődés része, és így a kulturális tárca gyermeke. Hogy még édesebb legyen e rokonság, szeretnék, ha az elkészült anyag bekerülhetne a kulturális ágazat formálódó átfogó stratégiai koncepciójába. A most vitára bocsájtott verzióban ugyanis alig jelenik meg a hagyományőrzés témaköre, amit meglehetős megdöbbenéssel vettek tudomásul az érintettek. Biztató jelként értékelték azonban, hogy a "Mesterségem címere" nemrégiben lezajlott országos sajtótájékoztatóján a vidékfejlesztés mellett a kulturális tárca is képviseltette magát.

A hétszáz oldalt meghaladó szakmai anyag az elmúlt 40 év eredményeinek bemutatásán túl helyzetértékeléssel, elemzéssel és a távlatok felvázolásával szolgál, egészen 2020-ig ad stratégiai víziót. Ilyen összegző anyag eddig egyáltalán nem született. Kitűnik belőle, hogy hazánkban 4 ezer népművész tevékenykedik, ami - mint kis keserűséggel megjegyzik -, az össznépességhez képest a hibahatáron belüli szám.

- Sorsát tekintve nagyon törékeny a népi kultúrát tovább vivő réteg, létkérdés, hogy nagyobb állami támogatottságot élvezzen. Ha ez nem következik be, hamarosan eljön az idő, amikor az egyéni és közösségi helytállás már kevés lesz a rendszer életben tartásához - reagál Skrabut Éva.

Kulcsfontosságú, hogy az összefoglaló anyag a jogszabályi háttérrel is foglalkozik. Ezeket áttekintve kiviláglik, sürgős változásokra volna szükség, a jelenlegi szabályok ugyanis egyáltalán nem támogatják a népi kézműves tárgyak piacra kerülését.

- Egy népművészre ugyanazok az előírások vonatkoznak, mint egy műanyag fröccsöntő kivállalkozóra - erősít rá Prokné Tirner Gyöngyi. - Pedig a kézművesség a tömegkultúrával szemben csak támogatással képes talpon maradni.

Felvetjük, egy időben úgy tűnt, túlképzés van kézművesekből (kosárfonók, fazekasok), hiszen a munkanélküliek e tanfolyamokat követően nem tudtak elhelyezkedni...

- Éppen ezért van szükség a jogszabályi változásokra - reagálnak. - Kedvező volna, ha a kézművesek ugyanolyan megítélés alá esnének, mint az őstermelők. A cél egyébként nem az, hogy elhelyezkedjenek, hanem hogy meg tudjanak élni az otthon végzett tevékenységből, maguknak teremtsenek munkahelyet.

Naprakész adatbázist hoztak létre, statisztikai elemzésekkel, térképmellékletekkel gazdagították az információhalmazt. Az összegző anyagból kiviláglik az is, hogy az országban működő kézműves alkotóházak, mint amilyen a gébárti is, alig részesülnek állami támogatásban.

- Az a mi szerencsénk, hogy bennünket Zalaegerszeg városa bizonyos anyagiakkal segít, de a házak 80 százaléka civil szervezetek vagy magánemberek kezében van - mondják. - Így aztán nem csoda, hogy 80 százalékuk éves működési költsége nem éri el az 5 millió forintot, sőt, 41 százaléké még az 1 milliót sem. Mit lehet csinálni ennyi pénzből? Utoljára 2009-ben írtak ki e témában pályázatot, s amely alkotóház mögött nem áll ott az önkormányzat, lassan ellehetetlenül. Holott ezek a házak a felszerelésük, a bennük felhalmozott tudás és tapasztalat révén egy-egy régió központjaként vezényelhetnék a továbbképzéseket, rendezvényeket, s magát a hagyományőrzést, hogy ne forgácsolódjanak szét se az eredmények, se az erők.

Az országban mindössze 17 olyan hely van, ahol a kézművességet lehet tanulni iskolai vagy alkotóházi keretek között. Ebben benne van a Gébárti Kézművesek Háza is, amely a hasonló szerveződések zászlóshajójának számít. Hogy miért? Mert már húsz éve csiszolják az együttműködést a népművészek, a város, az idegenforgalom, és a vidékfejlesztés különféle szegmensei, egyesületei között. A megmaradás érdekében modell értékű működési gyakorlatot munkáltak ki, amit jó volna országszerte elterjeszteni.

A Mesterségem címere a Vidékfejlesztési Minisztérium megbízásából született meg, népművészeti szövetségek partnerségével. A munkában 55 szakember vett részt, köztük öt zalai. Prokné Tirner Gyöngyi egyebek közt az intézményi hátteret, a hagyományőrzés színtereit tárta fel 402 alkotóház, műhely, nyitott galéria képében. Emellett a stratégiát kidolgozó munkacsoportban is részt vett, akárcsak Skrabut Éva. A keszthelyi Bereczky Csaba a fafaragók országos helyzetének elemzésébe kapcsolódott be, Dala Hajnalka a példaértékű (szlovén és horvát) határmenti kapcsolatokat mutatta be, Guitprechtné Molnár Erzsébet pedig a Leader csoportok és a kézművesség kapcsolatáról írt tanulmányt.