Nagy Péter színművész játszik, énekel és egy kétéves kisfiú büszke édesapja

Nagy Péter színművész a 2009-2010-es évad után intett búcsút a Hevesi Sándor Színháznak. A minap visszatért a zalai megyeszékhelyre, hogy részt vegyen a Ruszt József-életműsorozat keretében megjelent két újabb kötet bemutatóján: színészkollégáival – Pap Lujzával, Farkas Ignáccal és Kricsár Kamillal – adott elő részleteket a teátrum alapító- főrendezőjének írásaiból. Látogatása apropóján természetesen beszélgetésre kértük a művészt, aki szívesen gondol vissza az itt töltött évekre.

Jelentős és meghatározó három év volt számomra a zalaegerszegi időszak, váratlan és nagy szerelembe keveredtem a színházzal. Ennek elég nagy sodrása volt és ezzel a lendülettel mentem aztán tovább és vágtam bele a folytatásba szabadúszóként – fogalmazott Nagy Péter. – Azt éreztem, hogy az érzés még nem „fújt ki”, folytatnom kell a munkát Bagó Bertalannal. Ritka pillanat az, amikor egy színész rátalál a rendezőre, akivel igazán egy nyelvet beszél, ráadásul jókor, jó időben találkozik vele. Az élet úgy hozta, hogy azután is sokat dolgozhattunk együtt, miután elmentünk Zalából, így például Nyíregyházán a Rómeó és Júliában, tavaly a Don Carlosban az Új Színházban, most október elején pedig a Tháliában volt egy bemutató, az EMKE...

– Nem volt nagy merészség elhagyni a biztonságosabbnak tűnő társulati létet?

– Színésznek lenni önmagában bátorság, amihez a legfontosabb motiváció, hogy az ember azt tegye, amihez kedve van. Ehhez tartom magam. Ahhoz nagyobb bátorság kellene, hogy ne azt csináljam, amit szeretnék. Amíg van motiváció, addig az ember a legkeményebb helyzeteket is kibírja, túléli.

– Nemcsak színpadi szerepekben láthatja mostanság a nagyérdemű, de énekesként is.

– Alapvetően nincsenek énekesi ambícióim, a zene ugyan érdekel, de e téren sincsenek túl konkrét terveim. Igazából a Bereményi Gézához fűződő barátságból, mely szintén Zalaegerszeghez köthető, született egy egészen elvetemült ötlet. Szerette volna, ha a Cseh Tamás-dalokat színészek énekelnék, erre a feladatra hívott engem is. Aztán egy beszélgetés során felvetődött, hogy Gézának elvonási tünetei vannak, hiányzik neki a dalszövegírás. Mondtam neki, akkor írjon. Kérdezte: Kinek? Mire azt feleltem: nekem. Erre jött az újabb kérdés: És ki csinálná a zenét? Az egerszegi kopácsolós barátaid a garázsból? Mondtam, igen, például ők, ez egy jó ötlet. Dobri Danit mindketten ismertük, szintén Zalaegerszegről. Ebből a teljesen lehetetlennek tűnő helyzetből, ebből az abszurd beszélgetésből indultunk és éppen múlt szombaton fejeztük be a lemezt. Pontosabban ez is Gézának köszönhető: tavaly, a magyar dal napján megválasztották a legjobb magyar dalszövegírónak és ez 40 óra stúdióidővel járt együtt, amit felajánlhatott egy zenekarnak. A Dobridánnak kínálta fel. Zalaszentgróton már megvolt a bemutatkozó koncert, 24-én Budapesten indul egy klub, ahol fellépünk. Ami igazán szép ebben a történetben, hogy Dani és Géza most már szerzőpárosként is működik.

Nemcsak Nagy Péter, de párja is elköszönt az egerszegi teátrumtól. Holecskó Orsolya a Pesti Magyar Színházhoz szerződött egy év szabadúszás után, árulta el a színész, aki időközben apuka is lett.

– Kisfiam kétéves és Áronnak hívják. Nagyon élvezem az apaságot, egyértelmű, hogy a legjobb dolog, ami eddig történt velem.

Hamletként és Hlesztakovként is

Nagy Péter 2006-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A Hevesi Sándor Színház közönsége láthatta Hamletként, Noteszként a Villa Negra című előadásban, Buckingham hercegeként a III. Richárdban. A Tranzit című produkcióban Üzletemberként lépett színpadra, a Holdvilág és utasa című előadásban pedig a Fiatal Mihályként. Gogol Revizor című művének Hlesztakovjaként 2010-ben a Pécsi Országos Színházi Találkozón övé lett a legjobb férfialakítás díja.