Bostontól Moszkváig jön a művészvilág krémje

A műholdas helymeghatározó rendszer (GPS) segítségével ma már viszonylag könnyedén fel lehet fedezni a Nagykanizsától 11 kilométerre elterülő Kendlimajort. Ám az eszköz útbaigazítása nélkül a visszajáró és új vendégek is pontosan tudják, merre kanyarog az út. Az eltelt 20 év sikerének ez utóbbit tartja a művésztelepet irányító Ludvig család. Ludvig Zoltán festőművész és felesége, Klára, valamint művészfiúk, Dániel munkájának köszönhető, hogy a művészvilág krémje két hetet tölt Kendlimajorban.

- Már a megnyitó hangulatán éreztük, a jubileumi művésztábor különleges lesz - fogalmazott Ludvig Klára. - Örültünk, hogy sikerült megrendezni a szimpóziumot, s a régi arcok mellett új alkotók is bemutatkozhattak.

A moszkvai művész házaspár, Vladimir Ryabchikov és felesége második alkalommal vett részt a szimpóziumon, s mint azt Vladimir elmondta: a hely nem csak nyugalmat áraszt, de megfoghatatlan a vibrálása, ez messze földről idevonzza az alkotókat.

A Ludvig művésztelep egyik alapítója, a budapesti Sebestyén János három részből álló képen a titokzatos táj szépségeit mutatja be, ahogy a földi fehér és az isteni arany fény körülöleli a természetet. Sebestyén János úgy véli, ha a társadalom sokszor bolondokként tekint a művészekre, nos akkor Kendlimajor jó értelemben vett bolondok háza.

- A világ zajától elzárva egyfajta vidám rezervátumban élünk, ahol főznek ránk, esténként sokat beszélgetünk, a feladatunk az alkotás.

- A kendlimajori sztárok ezúttal nem közös fényképről, hanem színes mesevilágot ábrázoló festményről mosolyognak vissza a látogatókra - vette át a szót az osztrák Zeljko Hudek. - A törpökhöz hasonlóan az erdő mélyén gombaházakban laknak, s erdei kisvasútról integetnek. A vagonok oldalára a támogatók emblémái kerülnek, a Zalai Hírlap is szerepel majd rajta.

Ellen Schön keramikus és szobrász az amerikai Bostonból, míg Yoshimi Hiroshi festőművész Japánból érkezett. A hölgy hazájában nem gyűlnek össze a különféle művészeti ágak képviselői, így rendszerint elmarad a kommunikáció. Ugyanerre a jelenségre utalt a japán festőművész is, aki szerint örvendetes, hogy a tradicionális művészete itt találkozhat az európai trendekkel.

- Tavaly egy maláj kiállításon találkoztam Ludvig Dániellel, aki meghívott Kendlimajorba - így Yoshimi Hiroshi, aki 40 éve fest. - Jól döntöttem, lenyűgőző lehetőség minden alkotó számára, jövőre is eljönnék.

Hasonló véleményen volt a fővárosi Székács Zoltán festő. Korábban nem volt híve a művésztelepeknek, Ludvig Zoltán kedvéért kivételt tett.

- Ez életforma, bevallom, kifejezetten tetszik, főleg az, hogy különféle stílusokban alkotók egymás mellett dolgozhatnak - mosolygott az Iparművészeti Egyetemet végzett művész. - Itt jól megférünk egymás mellett, nincs rivalizálás. Én érdekes, egyedi technikával festek, némi homokot keverek a festékbe, amitől a fények megtörnek tompábbak lesznek, s csak a végén nyúlok hozzájuk olajjal és élénkebb színekkel.

Székács Zoltán képei visszafogottak, bár kedveli az aranyat, amitől a felhasznált a festészettől idegen anyagok, mint például a zsákvászon, a vakolat vagy éppen a bitumen is hangsúlyossá válnak.