Bence vallott: verseskötet érkezett Lendváról

A mai világban szinte ritkaságszámba menően keménytáblával ékes könyvecske - Göntér Endre illusztrációival - a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet gondozásában jelent meg Garai László utószavával. Ebben az áll, hogy a határon túli magyar irodalmak szellemi meghatározójává mostanra leginkább egy-egy tájegység irodalmi műhelye lett, köztük kitüntető szerepet vívott ki a szlovéniai magyarság lapja, a Muratáj folyóirat, valamint a Népújság - utóbbi szerkesztője Bence Lajos.


Az új kötet a Vallani címet viseli, ami utal arra, hogy számos valakinek írt ajánlás olvasható a néhány tucatnyi vers között. Bence Lajos ugyanis úgy tartja, aki ismeri mások teljesítményét, aki identitása kiteljesítéséhez használja elődei vagy kortársai szellemi hagyatékát, bátran hirdetheti ezt. Valamint azt is, mely szellemi produkcióhoz kapcsolódik, s hányféle szemlélet építi őt. Ennek nevében olvashatunk pályatársaknak ajánlott verset: Tari Istvánnak (aki a kisebbségi költői létben is társ), Jókai Annának, Szoliva Jánosnak (zalai költő-barát). De Radnóti nevét is megleljük egy poéma felett. Persze, a kevésbé ismert névvel bíró, de nem kevésbé fontos barátok sem maradnak ki. A madártenyésztő, a muravidéki nótázó így lesz Bence Lajoson keresztül a halhatatlanság egy-egy darabja. Ahova az alábbi hitvallást viszi a muravidéki költő:

S fogva egymás kezét,/ érezni egymás neszét, szeszélyét,/ szavát, lajstromba /venni Szovátától Szabadkáig,/ Mádéfalvától Kórógyig/ mosoly-helyeket,/ a békesség házait, //... marasztalva a csodát, kézen / fogni mások iszonyát,/ egy ország tótágas / viszonyát...// Vallani, folyton vallani!

(Bence Lajos korábbi kötetei: Szíves szívtelen, Napraforgó-papagáj - gyermekversek, Ráolvasások, Hazatérítő versek -1996-2006 gyűjteményes kiadvány.)