Hány éves egy pap?

- Mi a szép a déli partban? Hát az északi... - idézte a szellemes riposztot a siófokiból zalaivá lett Horváth László, a szalon első mesélője, aki balatoni gyerek lévén a tihanyi visszhang szomorkás, ám tanulságos legendáját mondta el. Horváth László hivatásos nézőként érdemelte ki a  házigazda, Horváth Károly meghívását, hiszen feleségével együtt a Hevesi Sándor Színház hűséges törzsközönségéhez tartozik. Pártfogóként évtizedekig foglalkozott fiatalkorúakkal. Példákkal illusztrálta, hogy a bűn nem játék, a tetteknek  igen súlyos következményei lehetnek.

- Egy 15 éves fiú szerzett magának egy, az igazi pisztolyra megtévesztésig hasonlító öngyújtót. Betért a kocsmába és  szó nélkül ráfogta a csaposra. Igen ám, de ott tartózkodott egy szolgálaton kívüli határőr, oldalán az éles fegyverrel... Tragédia nem lett a dologból, de a fiú közel öt évet kapott, amiből 3-at le is töltött. Pedig még az is lehet, hogy csak viccnek szánta.

A székelyföldi Gegesről származó Böjte Katalin ötvösművész Benedek Elek A három kívánság című meséjét mondta. Kiderült róla, hogy évtizedeket töltött színpadon, énekesként. Hogy akkor miként lett ötvösmester? Az együttesüket egy aranyműves szövetkezet szponzorálta, s kikötötték, csak akkor biztosítják a támogatást, ha valamelyik tag hozzájuk megy dolgozni. Ő vállalta. 1988-ban telepedtek le Zalaegerszegen, azóta  az általa tervezett ékszerek sokaknak szereztek  kellemes meglepetést.

- Bevallom, a boltban sorban állva is azt nézem először, hogy én csináltam-e a pénztárosnő ujján lévő gyűrűt... - engedett bepillantást nem lanyhuló szakmai érdeklődésébe. Ékszerüzletükbe gyakorta térnek be jegyespárok.
- Abból, ahogy viselkednek, ahogy egyezkednek, vitatkoznak a kiválasztandó gyűrűről,  70 százalékra meg merném mondani, mennyire lesz tartós, békés a házasságuk, s ki fogja viselni a kalapot - mondta.

Amúgy alig várja, hogy kimenjen a divatból a rideg fehér arany, jobb szereti a klasszikus sárgát, s a lágy ezüstöt, a kövek közül pedig a lélekkel bíró smaragd a kedvenc. Megkapó szavakkal szólt a kisebbségi létről, új barátaikról, s arról, soha nem feledkeztek meg róla, hogy ők választották Magyarországot.
- Úgy kell itt élni, dolgozni és bizonyítani, hogy senkinek ne jusson eszébe feltenni a kérdést: miért is jöttünk ide. Nekünk ez volt az iránytűnk.

Lendvai ZoltánJános, Rédics világhírnévre szert tett gördeszkás plébánosa a tékozló fiú történetét mondta el. Közvetlenségével, humorával pillanatok alatt levette  lábáról a publikumot. Mindenkinek felajánlotta a tegeződést, mondván, egy pap végül is 2 ezer éves, amivel nehéz konkurálni. Továbbá a mennyei atyát is tegezzük...

De miként is öltött reverendát, hiszen nem készült mindig papnak. Döntéséhez az is hozzátett egy morzsát, hogy látott papot  asztalon  kézen állni... Az esztergomi ferences gimnáziumban történt.
- Eljött hozzánk látogatóba a 65 éves Töhötöm atya, akiről  tudtuk, hogy nagy sportember. Kérlelni kezdték a fiúk, Töhötöm atya, mutasson egy kézállást. Mire ő, hiszen csuhában volt, csak szelíden azt mondta: Fiúk, nem vagyok úgy öltözve... De persze nem hagytuk békén, s addig-addig, míg egyszer csak becsavarta a habitust a bokája köré, s olyan erő kézállást mutatott be az asztalon, hogy akkortól máshogyan tanultuk a biológiát. 

S én is jobban kezdtem figyelni a papok szavára...
 
Azt vallja, ép testben ép lélek. Ezért vállalja, hogy reverendában, makkos cipőben is ráálljon a gördeszkára egy kis bemutatót tartani, ha erre kérik az ifjak. S ezért dolgozik azon, hogy Rédics után még számos településen  épüljön gördeszkapálya, a fiatalok örömére.

- Ha az öröm hullámhosszán közvetítünk komoly tartalmakat, azok  könnyen célba érnek...  - bólogatott bölcsen.

Mácsai Pál Jászai-díjas érdemes művész, az Örkény Színház direktora stílszerűen Örkény István Meselevelek című kötetéből olvasott fel több szösszenetet. Szólt gyerekkoráról, ami szegénységgel kezdődött, majd a Kádár-kori Trabant, Wartburg, Zsiguli ívet követve teljesedett ki, a nukleáris sugárzású szeretetközpont anya, valamint a nagy formátumú festőművész apa jóvoltából. Utóbbi precíz igényessége a hétköznammpokban is megmutatkozott, pongyola mondat nem hagyhatta el a két fiú száját, s 12 éves koruktól szigorúan számon kérte bizonyos  fontos könyvek elolvasását.

- Egy iparos pontosságával és egy megszállott mániákusságával űzte a festészetet  jellemezte apját.  Rólam is az  járja, hogy nehéz ember vagyok... Az igaz, hogy vannak elvárásaim  konkrétan az, hogy dolgozni kell , ami egyeseket rémülettel tölt el.

Ő maga reggeltől estig a színházban él, hisz a jelenlét fontosságában. Pedig két kisgyermeke igencsak hiányzik neki. A teátrum az elmúlt évben 14 díjat söpört be, amit úgy kommentált: Ennyire nem is vagyunk jók...

- A színházi lét koptatja az embert - ismerte el. - Állandóan váratlan, kiszámíthatatlan helyzetek adódnak, amiket önző, elviselhetetlen, ám szent és elbűvölő emberekkel kell megoldani. A színészekkel. A színház rengeteg ipar és rengeteg őserő. De éppen ettől olyan mákonyos...


Csont nélkül jött be a szabad világból
A bulvár színház  művész színház dilemmáról szólva Mácsai Pál megállapította, a kereskedelmi szemlélet csont nélkül áramlott be a szabad világból. A színházak manapság kicsit be vannak tojva, hogy elpártol tőlük a közönség. Ezért talán túlságosan is kordában tartják magukat, s korszerűtlen elvárásoknak is igyekeznek megfelelni. Pedig a közönséget húzni kellene, mindig egy kicsit feljebb célozni. Hogy a színház betölthesse funkcióját: szórakoztató, tükröt tartó, hevenyen reagáló közéleti terep lehessen.