Erotikus botrányok képeken (18 +)

A tárlat azonban nemcsak e tekintetben különleges és egyedi, hanem annak okán is, hogy a tokiói Művészeti Egyetemen oktató dr. Morgós András jóvoltából a szokásos katalógusnál jóval vastagabb kiadvány is kötődik hozzá, mely a keleti művészetekben kevésbé jártas tárlatlátogató számára is remek igazodási pontot nyújt a XVI-XIX. századi japán művészet megértéséhez. A shunga ugyanis nemcsak a Lendván megtekinthető tárlat címe, de egyben a képzőművészet és az irodalom erotikus alkotásait is értik rajta a távol-keleti országban. A lendvai kiállítási anyag a képzőművészet világába kalauzol el, a tárlat tekercsképeket és fadúc-nyomatokat tartalmaz. A 110 alkotás összesen 150 jelenetet mutat be. Többségük nem önálló mű, hanem egy-egy sorozat része.

A shunga szó tavaszi képet jelent, a tavasz pedig a szerelem évszaka a távol-keleti országban. A kifejezés a művészetben így kapott átvitt értelmet.

- A shunga sokáig tiltott művészetnek számított hazájában - mondta a tárlat kapcsán dr. Morgós András. - Az erotikát, a szexet nem cenzúrázták Japánban, a shunga nyomatokat tervező művészeket és az előállítási folyamatot koordináló és forgalmazó kiadókat azonban megbüntették.

Japánban a shunga művészete a XVI. századig vezethető vissza. A korai korszakban a császári udvar lakóinak, illetve a kolostorok szerzeteseinek elhíresült erotikus történeteit, botrányait dolgozták fel tekercsképeken. Ezeket az alkotásokat csak a jómódúak birtokolták, hiszen azokat eleinte kézzel festették, előállítások így költséges volt. Később fadúcról is készültek shunga nyomatok, melyek már szélesebb körben terjedtek. Mivel készítőiket üldözték, alkotóik gyakran lehagyták a képekről kézjegyüket, illetve azokat igyekeztek elrejteni a képekben.

A shunga a XVII. században alakult át udvari művészetből városi művészetté. Fő témája ekkor már a sokszínű nagyváros forgatagos és élvezetes világa lett, ám a motívumok ekkor is a szerelmi életet, magát a szexuális aktust ábrázolták. A fő különbséget a szereplők és a helyszínek változása jelentette, a fanyomatokkal készült képeken megjelentek a beltéri, azaz bordély- és fürdőházi jelenetek is.

- A hatalom által bevezetett tiltás a shunga népszerűségének és elterjedésének nem vetett gátat, éppen ellenkezőleg, a fiatal házasok számára oktatóanyagként is használták. A hivatalos szemléletmód csak lassan változott, csupán az utóbbi másfél évtizedben következett be némi enyhülés. Azt megelőzően a művészi erotika megjelentetése csak akkor volt lehetséges, ha a fanszőrzet nem látszott. A shunga művészetről szóló, az azt értékelő kiadványokban még az 1990-es években is kitakarták a nemi szerveket.

A lendvai tárlat a maga nemében egyedülállónak tekinthető. A japán erotikus művészetnek ennyire átfogó bemutatására még sosem került sor a közép-kelet-európai régióban. A kiállítási anyag jó része ázsiai és európai magángyűjteményekből került a szlovéniai magyar kisvárosba  tudtuk meg Gerics Ferenctől, a Galéria-Múzeum igazgatójától, aki azt is hozzátette: ezzel a tárlattal a lendvai intézmény újra bizonyítékát adta annak, hogy nemcsak a nagyvárosok galériáiban van létjogosultsága nívós és színvonalas kiállítások megrendezésének.

- A Shunga kiállítással egy különleges élményben szeretnénk a látogatót részesíteni, egy olyan utazásra hívjuk őket, amely bemutatja az Edo korabeli japán társadalom kultúrájának egyedülálló szeletét - tette hozzá dr. Morgós András. - Az a szándékunk, hogy a kiállításon bemutatott eredeti alkotások és tárgyak, valamint a hozzájuk kapcsolódó gazdag képanyaggal ellátott kiadvány megismertesse, illetve leplezetlenül tárja az érdeklődők elé a távoli japán kultúra e sokáig rejtegetett, a nemzetközi művészet terén is kiemelkedő kordokumentumait.

A Shunga címet viselő kiállítás július elejéig tekinthető meg a lendvai várban.