Intrikus a barátok közt

Az emlékek nem véletlenül rohanták meg, hiszen 1991-től nyolc évadot töltött el e társulat tagjaként. A látogatáshoz a Griff Bábszínház Meseszalonja adta az apropót, amelynek ő is vendége volt.

- Annak idején miért jött el Újvidékről, s csatlakozott a Hevesi társulatához? - kérdezzük a vajdasági származású színészt.

- Az ide vezető út egyszerre volt kalandos és egyenes. Választhattam: vagy fegyvert fogok, vagy felmegyek a színpadra... - utal a 90-es évek eleji délszláv háborúra a színművész. - Az előző évadban végzős főiskolásként volt szerencsém Halasi Imrével, a Hevesi-színház akkori igazgatójával dolgozni, aki Újvidéken rendezett. Megkedveltük egymást, s a következő évben meghívott, legyek a társulata tagja.

Felesége is vajdasági, együtt jöttek Zalaegerszegre, Anikó a színház stúdiósa volt. Itt házasodtak össze, s a két fiú, Zoltán és Bence is itt látta meg a napvilágot.

- Zalaegerszeg nekem a mély vizet jelentette - idézi fel a kezdeteket. - A 20-as éveim elején jártam, meg kellett állnom a saját lábamon, s elkezdeni a nagybetűs életet. Szerencsére annyi feladatot kaptam, hogy nem is volt időm töprengeni az engem elragadó sodrás erején. Csak a nyolc év múltán, amikor elszerződtem, akkor tudtam áttekinteni ezt a fejezetet, megvonni ennek a pörgős, szakmailag dús időszaknak a mérlegét.

Meghatározó volt számára A padlás, a Tizenkét dühös ember, a Grease előadása, de olyan produkciókhoz is mélyen kötődött, amelyekben nem is szerepelt. Például a Kabaré, A dzsungel könyve.

- Az egerszegi társulatból maradtak kapcsolatai?

-Sokakra emlékszem szívesen. A színészházban egy emeleten laktunk György Janival, hozzá a mai napig bensőséges kapcsolat fűz.

Egerszegről egy újabb meghívás szólította el 1998-ban, a Barátok közt sorozathoz válogattak szereplőket. Több nekifutás, próbafelvétel után a csillagok állása neki kedvezett. A család összepakolt, s felköltöztek Budapestre.

- Tévés feladatom soha nem volt előtte, ráadásul kiderült, hogy az egyik főszereplőt alakítom. Borzongató volt ebbe belegondolni... Ezen a pályán titokban valamennyien azt reméljük, hogy a nevünk és az arcunk ismertté válik. Nekem ez megadatott.

- Hogy´ fogadta, hogy a sorozat intrikusát kell alakítania?

- Nagy örömmel, hiszen ez a figura az események egyik mozgatórugója, emellett rengeteg árnyalat felmutatására alkalmas. A forgatás végén persze az ember leteszi a kosztümöt, a karaktert, s egy másik ember megy haza. Tudni kell elválasztani a szerepet és a valóságot, az Othellót alakító színész sem kezdi el otthon fojtogatni az asszonyt...

A sorozatban három zalai színházi gyökerekkel bíró színész is szerepel, hiszen a Nórát alakító, s ugyancsak vajdasági Varga Izabella, valamint az idősebb Berényi testvért játszó R. Kárpáti Péter is a Hevesi deszkáit koptatta. A „fivérek” nyolcéves közös színpadi múltja, összeszokottsága a sorozatban is jól kamatozott.

Vajon mennyire hatja át civil életét az immár 13. éve tartó szappanopera?

-Része az életünknek, hiszen ez a munkám. Meg kellett tanulni együtt élni avval, hogy 2,5 millió ember figyelmét kötjük le töretlenül, immár 13 éve. A gyerekeink is ebben az alaphelyzetben nőttek fel, számukra természetes, hogy az apjuk egy sorozatban játszik, nincs benne semmi misztikus varázs. Evvel együtt jár, hogy leveleket kapok, hogy felismernek az utcán, s mivel ott „élünk” a nézők otthonában, szinte családtagként kezelnek bennünket. Ez jó érzés, ám akad olyan is, aki nem tudja elválasztani a sorozatbeli figurát a színészről. Megesett, hogy a piacon nem szolgált ki az egyik néni, mert az előző este olyasmit tettem a sorozatban, ami őt felbőszítette. Ki is oktatott, szégyelljem magamat, hogy így bánok egy gyenge nővel. Persze azt sem tudtam, mi lehet a „vétkem”, hiszen mi a forgatással már jóval előrébb járunk a történetben, az egyes részek két, három hónapos csúszással kerülnek a nézők elé.

Sorozatszínészként Szőke Zoltán is része a bulvármédiának, ám ebbéli szereplései visszafogottak.

- Eleve tisztáztuk, hogy csak bizonyos határok között vagyok partner a magánéletünk bemutatásához. Amúgy nincs is benne semmi rendkívüli. A fiúk gimnáziumba járnak, Anikó elektronikus újságírással foglalkozik, teljesen normális család vagyunk. Sok időt töltünk a barátainkkal, ők is zalaegerszegiek egyébként, szeretünk kirándulni, színházba járni. A fiúk remekül megállják a helyüket az iskolában, sportolnak, mindketten nagyon muzikálisak, alapítottak egy együttest, gitáron, illetve dobon játszanak. Ennyit bárki megtudhat rólunk.

- Van-e élet a sorozat után?

- Természetesen. Helyén kell kezelni ezt a feladatot is, teljesíteni tisztességgel, de akkor sincs vége a világnak, ha befejeződik.

Faggatom, miből fakad a sármja. Szinte zavartan szabódik, ő erről nem tud mit mondani, kérdezzem a hölgyeket. Ő csak önmagát adja.
S hogy miként tartja karban adottságait?

- Pár éve elkezdtem napi szinten foglalkozni a meditációval. Nagyszerű mentális technika ez a stresszkezelésre, arra, hogy az ember tisztán tartsa az elméjét, a lelkivilágát. Emellett a két fiúval sokat járunk a kosárpályára, rengeteget bringázunk, s Daisy, a kis yorkshire terrier is gyakorta megmozgat bennünket.

ZÁSZLÓSHAJÓN UTAZIK
Szőke Zoltán 1968. augusztus 19-én született a vajdasági Újvidéken. Grafikai formatervező technikus szakközépiskolába járt, majd a színművészeti akadémián szerzett végzettséget. 1991 óta él családjával Magyarországon, színházi és televíziós feladatai mellett az üzleti szféra is foglalkoztatja. Büszke rá, hogy a Barátok közt sorozat több mint egy évtizede a kereskedelmi csatorna zászlóshajója. Csillagjegye az oroszlán, haja színe barna, szeme zöld, 172 centiméter magas.