A gyapjú keresztre feszítése

Olosz Ella már a kolozsvári Ion Andrescu Képzőművészeti Főiskolán végzett tanulmányai idején, egyetemistaként falusi gyűjtőutakon vett részt. Később férjével, Gazda József irodalmárral eljutott Spanyol-, Olasz-, Franciaországba, Angliába, Ausztriába, Görögországba, ahol megismerkedett Európa textilművészeti értékeivel. Majd a helyszínen tanulmányozhatta Egyiptom, Törökország, Irak, Afganisztán és Türkmenisztán népi textilkultúráját is. Ezen utak során, Nyugaton és Keleten szerzett tapasztalatait összeolvasztotta, s próbálta meg erdélyiként megfogalmazni a hagyományos és a modern egymásra hatását a textil nyelvén. Ahogy Gazda István visszaemlékezett, ars poeticája az volt: Az egyszerűség döbbenetét szeretném az emberekből kiváltani!

- Állandóan dolgozott, otthon az emeletről folyamatosan hallhattuk a szövőszék ütemes csattogását - folytatta az emlékidézést Gazda István. - Ahányszor felmentünk hozzá, ő mindig lázas munkában volt, nekünk, gyerekeknek úgy tűnt, soha nem pihent. Rendkívüli fontossággal bírt számára az alkotás, s az anyag, amivel dolgozott. Csak a hetvenes években jutott el odáig, hogy kiválassza a számára legmegfelelőbbet. A rusztikus külsőt adó gyapjúból készült csergefonal és a kecskeszőr, illetve az ikat nevű technika lett művészete eszköze. Növényi és ásványi festékekkel maga is színezte szőnyegeit. Szívesen váltogatta az anyag vastagságát, ami érdekes felületi összhatást eredményezett. Életeleme volt az improvizáció is, ami némiképp ellentétes a gobelinkészítés elveivel, hiszen egy nagyon szigorú műfajról van szó. Azon első munkáiból álló sorozata, melyekben keleti utazásai során szerzett tapasztalatai öltöttek testet, a Jelek címet kapták. A Kelet I., illetve a három darabból álló Kelet Triptichon sejtelmes motívumaiban egyszerre vannak jelen a kappadókiai sziklák, s az iszlámot oly jellemző lefátyolozott női alakok.

Olosz Ella gerinces, hajlíthatatlan asszony volt. Egyszer a román diktátornak, Ceausescunak kellett volna szőnyeget készítenie, 40 ezer lejes fizetségért. Akkoriban 70 ezerbe került egy Dacia személygépkocsi - a művésznő azonban így se vállalta el a munkát.

A rendszerváltás számára művészileg is mozgalmas időszakának jellegzetes alkotása az 1989-ben készült Temesvár című. Monumentális emléket állít a kortárs román történelem véres eseményeinek, ahogy stilizált orgonasípokat emel az alattuk elterülő templomi lépcsősorok fölé. Utolsó alkotásaiban már inkább a komor színek nyertek teret. Mégis, az 1993-ban elhunyt művész számára ezek is sokat jelentettek, hiszen azt az időszakot reprezentálják, mely során szabadabbá lett Kelet-Európa, s ennek eredményeként Magyarországon is kiállíthatott immár.

1991-ben a budapesti Dorottya utcai Galériában nyílt első itteni tárlata. Még abban az évben kiállított Kanizsán is.

1991-ben a budapesti Dorottya utcai Galériában nyílt első itteni tárlata. Még abban az évben kiállított Kanizsán is.

Betiltott tárlat szervezője volt

Olosz Ella (Keresztvár, 1937. január 3. – Kovászna, 1993. február 7.) 1955-61-ben a kolozsvári Ion Andrescu Képzőmûvészeti Főiskola hallgatója, mesterei Ciupéné Király Sarolta és Mohy Sándor. 1957-től részt vett a Román Tudományos Akadémia szervezte néprajzi gyûjtőutakon a mezőségi Széken, a Barcaságban és a Kászoni-medencében. 1961-64 között Nagyenyeden, majd 1990-ig Kovásznán volt rajz- és kézimunkatanár. 1975- től 1985-ig, betiltásáig a Kovásznai Nyári Tárlat nevû kiállítás-sorozat szervezője. A kortárs erdélyi textilmûvészet kimagasló értékeket teremtő alkotója volt.