Őze Áron Jászai-díjas színművész szerint kemény munka a celebvilág elleni küzdelem

- Bizonyára unja már a kérdést, de megkerülhetetlen: teher volt-e az apai (Őze Lajos) örökség, vagy épp ellenkezőleg, könnyebbséget jelentett pályája kezdetén?

- Akár pozitív, akár negatív egy ilyen örökség, természetesen, valami módon mindenhogyan teher. De nincs ezzel semmi baj, nem akarok olyan közhelyeket mondani, hogy teher alatt nő a pálma, meg hasonlók, de egyfajta reá nehezedő nyomástól mindig több lesz az ember. Soha nem tagadtam meg mindazt, amit apám hagyott rám, mert tudtam, hogy ellene tenni butaság, rápakolni pedig hazugság. Azt viszont mindig is vallottam és igyekeztem hangsúlyozni, hogy én nem Lajos, hanem Áron vagyok. Amint látja, a dolog működött.

- Akár pozitív, akár negatív egy ilyen örökség, természetesen, valami módon mindenhogyan teher. De nincs ezzel semmi baj, nem akarok olyan közhelyeket mondani, hogy teher alatt nő a pálma, meg hasonlók, de egyfajta reá nehezedő nyomástól mindig több lesz az ember. Soha nem tagadtam meg mindazt, amit apám hagyott rám, mert tudtam, hogy ellene tenni butaság, rápakolni pedig hazugság. Azt viszont mindig is vallottam és igyekeztem hangsúlyozni, hogy én nem Lajos, hanem Áron vagyok. Amint látja, a dolog működött.

- Azon kevesek közé tartozik, akiknek sikerült távol tartania magát a politikától és a bulvártól is. Fontos Önnek, hogy kimaradjon a világ ezen hívságaiból?

- Manapság nagyon nehéz tisztának lenni - így a színművész. - Nézzük a politikát: mindegyik párt szeretné a zászlajára tűzni az embert, szeretné kisajátítani magának. Ha az egyiknek sikerül, akkor a másik haragszik meg és fordítva, így valahol időről időre ellenség lesz. Azt gondolom, ez a fajta hozzáállás, a megosztottság egyszerűen vicc. De kemény munka a celebvilág elleni küzdelem is. Tudni kell pontosan meghúzni a határt, ahonnét már ingoványos a talaj, s reális az elhiteltelenedés veszélye. Ez minden felelősen gondolkodó művésznek kutya kötelessége lenne. Hozzáteszem, nem könnyű, sok a kísértés - a legnagyobb mind közül a pénz. Nagyon kiszolgáltatottá tudja tenni az embert, szerencse is kell hozzá, hogy ne kényszerüljön rá az efféle világra.

- Ez a világ azonban egyre nagyobb szeletet akar kihasítani életünkből, befurakodik a hálószobákba is. Azt tudjuk, hogy nagy a média szerepe, de számon kérhető-e a felelősség a színházakon, a színészmesterségen is?

- Hogyne, s nemcsak az okításra, nevelésre kell gondolni. Az embereket szembesíteni szükséges cselekedeteikkel, de úgy, hogy egyúttal utat is mutatunk nekik. Ha a színház nem kínál alternatívát a saját eszközei révén, akkor nem sokat ér, hiszen a néző ezt tudja magával vinni. Még ha lefordítva saját életére nem is egyezik azzal, lelki értelemben, emocionális szemszögből mindenképp építő jellegű. Ezért szerintem az a legfontosabb, hogy ha beül valaki egy színházba, akkor az ott eltöltött 2 és fél, 3 óra ne tartalmatlanul teljen el az életéből. Kilépve az ajtón, ne érezze azt: odabent semmi sem történt. Igenis, a színház dolga, hogy megríkasson, megnevettessen, állásfoglalásra és gondolkodásra késztessen.

- Az idei évtől Ön igazgatja a Pesti Magyar Színházat. Feltételezem, ehhez kapcsolódó teendői mellett nem nagyon jut ideje játszani.

- Valóban, az előttem álló évadban csak kevéssé leszek jelen a színpadon. Persze, nem szakítok teljesen se a színészettel, se a rendezéssel, de szeretnék maximálisan arra a munkára figyelni, amit most kaptam az igazgatói kinevezéssel. Gazdasági és művészeti szemléletváltást tervezek, markáns arculattal és a népszínházi jelleg megtartásával, fejlesztésével. Nyilván, ez izgalmas időszak számomra, ennek megfelelően minden erőmet le is köti. Talán a következő évadban már felbukkanok egy-két darabban.

- Valóban, az előttem álló évadban csak kevéssé leszek jelen a színpadon. Persze, nem szakítok teljesen se a színészettel, se a rendezéssel, de szeretnék maximálisan arra a munkára figyelni, amit most kaptam az igazgatói kinevezéssel. Gazdasági és művészeti szemléletváltást tervezek, markáns arculattal és a népszínházi jelleg megtartásával, fejlesztésével. Nyilván, ez izgalmas időszak számomra, ennek megfelelően minden erőmet le is köti. Talán a következő évadban már felbukkanok egy-két darabban.

Iglódi István tanítványa volt  

Őze Áron 1970. szeptember 5-én született Budapesten. Szülei: Őze Lajos és Thoma Ildikó, testvére Őze Gábor, operatőr. Faipari szakközépiskolában érettségizett, majd elvégezte a színművészetit, Iglódi István tanítványaként. 1992- től a Nemzeti Színház tagja volt, 1998-tól 3 évig szabadfoglalkozásúként dolgozott. 2000-től visszatért korábbi társulatához, ma a Pesti Magyar Színház igazgatója. A teátrum akadémiáján tanít színészmesterséget és művészi beszédet. Hobbija az aikido, a motorozás és a kenu.