2009.10.18. 06:29

Becstelen Brigantyk: Kill Adolf, avagy a néző skalpja is oda

ZH - Kill Bill után Kill Adolf. Ez Tarantino új projektje, hiszen Hitler ellen készül merénylet.

Szabó Judit

Nem kevesebb, mint 153 percet töltünk Quentin Tarantinóval a vászon előtt, ami még akkor is a személyi szabadság megsértésének határait súrolja, ha önként váltunk jegyet a filmes fenegyerek legújabb alkotására. Nem mintha unatkoznánk a maratoni vetítés alatt, hiszen a film jó. Időnként ugyan a türelmetlenség jeleit tapasztaltam magamon, ám ezt egyfelől másnapra kialudtam, másfelől pedig épp a rendezés erényei közé kell sorolnunk. Tarantino ugyanis a maga szekántan alapos módján élezi a szituációkat, profi inkvizítorként spulnizza az idegeinket. Aprólékosan kibontott párbeszédekkel építgeti a feszültséget, mintha milliliterenként injekciózná belénk az adrenalint. Pontosan tudjuk, hogy itt most mindjárt heveny gyilkolászás következik be, de mindaddig visszafojtja az akcióbombát, amíg minden nyavalyás, kitűnően megírt mondat el nem hangzik, ami csak kihozható a helyzetből.

A tarantinói szokás szerint fejezetekre osztott, s több szálon futó filmhez a második világháború szolgáltatja a kulisszákat. Franciaországban Hans Landa (Christoph Waltz) náci ezredes vezérletével zajlik a zsidók irtása, míg a másik térfélen Aldo Raine (Brad Pitt) hadnagy amerikai zsidó katonákból verbuvált Brigantyk nevű szabadcsapata náci skalpokra vadászik, szó szerint. Tarantino beszabadult a történelem porcelánboltjába, s a holokauszt, a fasizmus tabuit döntögetve tár elénk egy nagy műgonddal szerkesztett kalandfilmet, amiben történetesen nácik és zsidók vadásznak kölcsönösen egymásra.

A karakterek zseniálisan feszülnek egymásnak. Az amerikaiak bunkók és egyszerűek, mintha egyenesen A piszkos tizenkettőből érkeztek volna. A nácik ravaszak és kifinomultak, csak Hitler röhejes. Mégsem kétséges, kiket pártol a film.

Az operatőr mesterien teszi a dolgát, a kamera extrém szögekből dolgozik, arra meg külön is ad, hogy ahányszor Aldo horogkeresztet vág egy náci homlokára, mindig úgy érezhessük, a mi húsunkat metszi. Ravasz dolog ez, olyan beleélésre kényszerít, ami nincs ínyünkre. S mégis, ezen is tudunk nevetni. Tarantino elemel, kiszabadít a történelmi közhelyek unalmas ketrecéből, szórakoztat, s mégis magvas ítéletet mond.

Ja, hogy eközben átírja a világtörténelmet? Ezt el is vártuk tőle. Mindazonáltal félő, akad rajongó, akivel közölni kéne: Hitlert nem egy párizsi moziban érte utol a végzet...

" target="_blank">Nézze meg Brad új filmjének előzetesét ide kattintva!

Barangoljon Mozimánia és filmkritika rovatunk cikkei között! Kattintson IDE!