A hülyéje Zalaegerszegen keveredett bonyodalomba (képgalériával)

Feydeau-ról azt mondták az irodalomtudósok, szinte elképzelhetetlen, hogy számítógép nélkül végig tudta gondolni a darabjait - jegyezte meg Tasnádi Csaba, A hülyéje című darab vendégrendezője. A választásról pedig így szólt: egy vidéki színháznak széles műfaji skálán kell mozognia, így minden évben műsorra kerül egy-egy vígjáték, bohózat is. A nézők szeretnének kikapcsolódni, jóízűen, nagyokat nevetni, a színháznak pedig az a feladata, hogy a míves szórakoztatással gátat vessen a színvonaltalan, olcsó produkcióknak.

A zalaegerszegi teátrum Feydeau-bohózatát Hamvai Kornél fordításában állította színpadra, ennek köszönhető a nyelvi leporoltság állapota, ami elvileg segíteni hivatott a korszakos-évszázados űrök áthidalását.

A 19. század végén fellépő Feydeau-nak az az óriási jelentősége, hogy polgárjogot szerzett a vaudeville, vagyis a bohózat műfajának, bebizonyítva: ez igenis művészet. Ezt hangsúlyozza a francia irodalom ismerője és fordítója, Színi Gyula, aki Feydeau-ról mint művészről lelkesedéssel írt. 1921-ben filozófus bohócként jellemezte őt az ízlésére oly kényes Nyugatban.

Na, ennyi időhúzás után nem kertelhetek tovább: a rendkívül fordulatos, profi cselekményvezetésű, abszolut színpadérzékeny játék elmegy a szélső értékekig, már amit korunk nézőjének befogadókészségéről gondolnak az alkotók. Furcsa határon billeg ugyanis az amúgy bájos, bumfordi, ügyefogyott, nagyzoló, de mindenképpen szerethető figurák feladatául adott megvalósítás.

Lucienne-t (Pap Lujza) hazáig követi a titokzatos széptevő, Pontagnac (Nagy Péter), s mire kiderül, a férj jó ismerőse, már nyakig áll a félreértések és a saját nadrágja útvesztőiben. (Később is komoly gondokat okoz a ruházat viselése .) Közben megismerkedünk a másik hódítóval, Rédillonnal (Kricsár Kamill), akiben egy nagy gyermek lakik, de ez nem akadályozza abban, hogy férfiasan küzdjön az új vetélytárssal. Fegyvernemek? Férfias köhögés, tüsszögés, böfögés... és az emberi test egyéb légoltalmi akciói. (Tudjuk, utóbbi bevált kommunikációs mező a férfiak között.) A nézőtér hálás az altesti szimfóniákért. Valószínűleg itt éri el az egerszegi interpretáció a groteszk felé megengedett kiterjesztés és gesztus netovábbját. Nagy Péter és Kricsár Kamill kettőse közül az előbbi marad alul, sőt, mintha kicsit szégyellősen abszolválná a penzumot. Nem az ő világa. Kricsár csuklóból hozza a figurát, neki való a terep. A testreszabott szerepek osztályozása mentén amúgy is kettéesik a társulat: a férj (Urházy Gábor László), Pap Lujza, Mme Pontagnac (Kovács Olga) áll az egyik oldalon. A bohózat túlhajtott jelenetei nekik nem kedveznek. Míg Kricsár, valamint az angol házaspárként bekavaró Maggie (Ligeti Kovács Judit) és Soldignac (Kiss Ernő), továbbá a korosabb nemzedéket képviselő Pinchard (Balogh Tamás) és neje (Mester Edit) könnyebben feltalálja magát a szatirikus hangvételben. A frivol franciaságot Armandine (Tisza Anita) képviseli, üdítő és értékhelyes játékkal. Sok tehát az azonos súlyú szereplő. Négy emberpár kavarog a színpadon, akad itt helyzetkomikum, félreértés bőven, noha a föl-alá szaladgálástól általában csak a színpadi por verhető az egekig.

Ezek után több mint elgondolkodtató, hogy az igazi atmoszférát Gérome (Wellmann György), Rédillon dajkája-szolgája - egy pesti változatban Pogány Judit játszotta - tudja megteremteni. Őt próbálja utolérni Mihály Péter, a személyzet másik tagja. Egyelőre nem csökken a kvalitásbeli különbség, a korosabb pályatárs a hosszútávfutók nyugalmával utasítja maga mögé - s bizony nemcsak őt.

A vizuális andalodást Rajzoldy Gergely mint díszlettervező, s Varjas Zsófia mint jelmeztervező kínálta. A ruhák tényleg szépek. Egyébként a színésznők is. És sokkal jobbak is, mint most éppen.


CSALÓKA KÖNNYŰSÉG
● George Feydeau 1916-ig csaknem negyven színpadi művet írt. A francia polgári komédia legjelentősebb képviselőjeként, a francia bohózat megteremtőjeként tartják számon.
● A bohózat a vígjáték egyik formája, amely a helyzetek komikumára helyezi a fő hangsúlyt és nem a jellemekére. Jellemzője az erős túlzás, mely szatirikus célokat szolgál.
● A bohózatban minden mindennel összefügg, precízen, mindenre kiterjedően felépített konstrukció.