Zseniális ákombákom (október 15-ig)

Vajon miként kerültek a 20. század művészetét fenekestül felforgató művész munkái a magyar tenger partjára? Mint oly sok minden, ez is a véletlennek köszönhető. Éppen Badacsonyörsön van ugyanis nyaralója Csikós Nagy Zsuzsa New York-i galériatulajdonosnak, aki szívügyének tekinti az Egry József Emlékmúzeum fennmaradását. Neki köszönhető, hogy korábban olyan világhírű képzőművészek életművébe nyerhettünk itt bepillantást, mint Lautrec vagy Dalí, most pedig Miró arcéle villan meg.

De ki is volt Joan Miró, ez a senkivel össze nem téveszthető festőzseni?

Csillagos égbolt volt a plafonra festve abban a barcelonai szobában, ahol egy órásmester fiaként világra jött. Az iskolában tanulás helyett inkább álmodozott, csak a délutáni rajzórákban talált vigaszt, a rajzeszközöket szinte szent tárgyként tisztelte. Apja nyomására kereskedelmi iskolába iratkozott, majd könyvelőként helyezkedett el, de a számlakönyvekben hamarosan szaporodni kezdtek a spontán rajzok. A megvonástól ideg-összeroppanást kapott, így végre apja is beletörődött, hogy fia művészi pályára rendeltetett.

A kezdetektől feszegette a határokat, saját formanyelv kialakítására törekedett. A szürrealizmus, a dadaizmus, a kubizmus egyaránt megérintette, de minden irányzatból csak annyira engedett magához, hogy saját univerzumát építhesse. Bár tudatosan tagadta és rombolta a festészet elfogadott értékeit, semmibe vette azon kollégáit, akik nem tudtak megfesteni egy realista tájképet.

1920-ban jutott el először Párizsba, az élmény lelke mélyéig felkavarta. Megismerte honfitársát, Picassót, kapcsolatuk életük végéig tartott. Bár gyökerei ezer szállal kötötték a katalán tájhoz és kultúrához, rádöbbent, művészete csak Párizsban kaphat szárnyakat. Ezerszer inkább a szánalmas bukás és a totális kudarc Párizsban, mint hogy kövér varangyként öregedjem meg Barcelona poshadt állóvizében - írta. A kortárs izmusok, áramlatok hatására teljesen megszabadult a figuratív ábrázolástól, s fokozatosan testet öltött absztrakt formákból, lebegő, úszó jelekből, a gyerekrajzok puritánságát idéző festői gesztusokból építkező stílusa, ami védjegyévé vált. Ráköszöntött a nincstelenség. Hetente egyszer ebédelt rendesen, a többi napon be kellett érnie némi aszalt fügével és rágógumival. Törött ablakok mögött telelt át, de a műhelye tiszta volt, maga takarította. A koplalás által kiváltott hallucinációkat megfestette, így született egyik legismertebb műve, a Bohócfarsang is.

Barátai számára is feldolgozhatatlan volt az ellentmondás, ami kötött mellényes, szürke nadrágos, fehér kézelős megjelenése és gátlástalan, zabolátlan művészi önkifejezése között feszült.1927-ben az avantgárdok tanyájára, a Montparnasse-ra költözött. Ekkora érett meg szimbólumrendszere, vásznain élőlényszerű, biomorf alakokat látunk. Az állati és emberi vonások keverednek, egy-egy testrész önálló életre kel. Egyik méltatója szerint a tudat béklyóiból kiszabaduló teremtő kreativitás állapotát kereste. Az élőlények utalásszerű, redukált megjelenítését Picasso, Matisse és Dalí is átvette tőle, s továbbfejlesztette.

1937-ben, Picasso Guernicája mellett Miró 6x4 méteres falfestménye is ott volt a párizsi világkiállításon. A Lázadó katalán paraszt című freskót csak reprodukciókról ismerhetjük, az eredeti a pavilon lebontásakor megsemmisült. A 40-es években már több kiállítása nyílt New Yorkban. Érdeklődése a kerámiaművészetre is kiterjedt, több monumentális falképet készített egy barátjával, az ő munkáik díszítik az UNESCO-székházat is. A 70-es években már a világ leghíresebb művészei közé tartozott, de karaktere mitsem változott. Megesett, hogy nagy halom vásznát elégette, hogy beintsen azoknak, akik azon lovagoltak: mindegyik festménye vagyonokat ér. 1983 karácsonyán halt meg, 90 éves korában.

Miró sokoldalúságát jellemzi, hogy díszlet- és kosztümterveket is készített az orosz balett számára. A litográfiával érett művészként kezdett el foglalkozni. E grafikai lapjain, akárcsak festményein, elsősorban a néző asszociációira épített.