Őcsászári fensége a filmbemutatón - Volt egyszer egy huszárezred (képgalériával)

A Zalaegerszeg ünnepéhez,  a város napjához kapcsolódó gazdag eseménysorból bízvást kiemelkedett a szerda esti rendezvény, főleg a történelem iránt fogékonyak számára. A városi díszteremben ugyanis, a hely szelleméhez is illően, első világháborús katonai egyenruhák és zászlók emelték a rendezvény fényét. Az alkalomhoz illő jelmezeket, pontosabban korabeli hadi öltözékeket a pápai és tapolcai hagyományőrzők viselték. Közülük való volt a császár  is, aki nemes egyszerűséggel és szótlanul   foglalt helyet a pulpituson egy merőben más politikai berendezkedés városi  elöljárója, a polgármester, dr. Gyimesi Endre mellett.



Ferenc József császár (balra, egyébként Kiss Jenő pápai repülős tiszt, hagyományőrző ) és dr. Lugosi József ezredes, a Hadtörténeti  Múzeum igazgatója, a Volt egyszer egy huszárezred kötet egyik szerzője
Fotó: Pezzetta Umberto


Hogy mi volt az alkalom? A Volt egyszer egy huszárezred - A m. kir. zalaegerszegi 6. honvéd huszárezred története című könyv és a hozzá kapcsolódó dokumentumfilm bemutatója. A kötetet dr. Lugosi József ezredes, a Hadtörténeti Intézet és  Múzeum igazgatója, valamint dr. Kiss Gábor százados, az intézet  munkatársa jegyzi.
Utóbbi miatt mindjárt támadt is egy kis kavarodás, ugyanis az esemény hoppmestere, a Deák Ferenc Megyei Könyvtár igazgatója is ugyanerre a névre hallgat. 

Mint a bemutatón a könyvtárigazgató előrebocsátotta, a könyv annak a korszaknak állít emléket, amely az utolsó kollektív magyar élmény. Mivelhogy az első világháborút még együtt, közös ügyként élte meg a magyarság  - Erdély legkeletibb csücskétől az Alpokaljáig. Nem véletlen, hogy bárhova megyünk a Kárpát-medencében,  az 1914-1918 között elesett honfitársainkra mindenütt szobrok, obeliszkek, templomkerti sírkövek emlékeztetnek. 



   

















Csákók a széken...kardok a kézben
Fotók: Pezzetta Umberto


A zalaegerszegi huszárezred felállítása valamivel korábbra nyúlik vissza, hiszen az 1880-as években lobbizott a város azért, hogy laktanya létesülhessen a zalai megyeszékhelyen. Mindezt érzékletesen mutatta be a Zalaegerszegi Városi Televízió által készített dokumentumfilm, melyben még maga Kovács Károly, a város első polgármestere is megjelent  - Szakály Aurél, a Hevesi Sándor Színház  művésze keltette életre. A jelenetekből kiderült, mennyire fontosnak tartotta a városi elöljáróság, hogy az itteni kovácsok, csizmadiák és kocsmárosok a katonaság révén megtalálják a számításukat.
Igaz, a film egy apró szakmai hibával is terhelt, a képi illusztrációk   közt látható egy második világháborús snitt: az orosz katona dobtáras géppisztollyal és rohamsisakkal. De ha tányérsapka és géppuska lett volna a képen, élethűen érzékeltette volna a 95 évvel ezelőtti gorodoki tragédiát.


Illusztráció a könyvből

A fotókra kattintva tekintse meg képgalériánkat!

Ugyanis az 1914 augusztusában a frontra indult majd' 1100 hadilétszámú zalaegerszegi huszárezred a galíciai hadszíntéren puszta karddal és lovakkal ment neki az orosz géppuskafészkeknek, ami előrevetítette a hatalmas emberveszteséget. Ennek és a későbbi  hősies tetteknek állít emléket az Október 6. téren álló, közadakozásból létesült turulmadaras  emlékmű, rajta az elesettek névsorával. Összesen 551 hősi halottat tart számon a most megjelent könyv, közülük a legtöbben idegen földben nyugszanak azóta is. 

Az idő haladtával a huszárnimbusz megkopott: a korábban  elit alakulatnak s  mint a könyvet méltató dr. Ravasz István hadtörténeti kutató is jelezte: a lányszívek elrablóinak számító huszárhadosztályok nem tudták nyújtani az addigi bravúrokat a  tankokkal, ágyúkkal, sorozatlövőkkel szemben. A világ legvitézebb, legnyalkább  katonája nélkülözhetővé vált a második nagy háborúban. 

A 6. honvéd huszárezred laktanyája helyén ma az Interspar áruház  áll. Egy,  a lelkesültség iránt érzéketlenebb  fogyasztói kor jelképeként. De a könyv és a film már itt van, s a dísztermi este is nehezen feledhető időutazást ajándékozott a résztvevőknek.


Az utolsó huszárroham
Dr. Ravasz István alezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum múzeumi részlegének vezető kutatója szerint a magyar huszár lovasrohamok még a gépesített hadviselés, azaz a II. világháború idején is okoztak meglepetést az ellenségnek. Az utolsót 1944 októberében Kecskemétnél hajtották végre.