Sorsodat valóban magad?

Kanizsa egyre több nívós képzőművészeti tárlatnak lehet méltó házigazdája, most éppen annak az országos figyelemre méltó kiállításnak, mely kronológiai sorrendben haladva - az 1940-es évek közepétől a hatvanas évek végéig -, félszáz politikai propagandaplakátot és harminc kulturális plakátgrafikát mutat be, sajátos képeskönyveként a korszak borús történelmének. 


A kulturális témák nagyobb szabadságot élveztek - Huszárik Zoltán filmje, a Szindbád plakáton
Fotó: Szakony Attila

- A második világháborút követő időszak a plakát óriási fellendülését hozta magával Magyarországon: a tömegkommunikációban a sajtó mellett jelentős szerepet játszottak a nagyméretű nyomtatványok - vélekedett a Magyar Plakát Házat vezető Kőfalvi Csilla, a kiállítás életrehozója, akitől hallhattuk: az első békeévekben újjáéledt a színvonalas magyar politikai plakát, a falragaszok a politikai, gazdasági, társadalmi kérdések médiumaivá váltak. A politika egyre növekvő befolyása következtében 1948-tól fokozatos változások jöttek: a szovjet kultúrpolitikai modellnek megfelelő vizuális nyelv lett egyeduralkodó. A Népművelési Minisztérium alá rendelt Képző- és Iparművészek Szövetsége aztán mind erőszakosabban közvetítette a plakátgrafikusok felé a hivatalos kultúrpolitika követelményeit.

A háború után az újjáépítés feladatai új munkaerő-tömegeket igényeltek, melynek toborzásában jelentős szerepet játszottak a vidékieket, a nőket és a fiatalokat megszólító plakátok. A kulturálisak nagyobb szabadságot élveztek, formailag elkülönültek. 


Antonioni Nagyítás című filmjének plakátja
Fotó: Szakony Attila

- 1955 után visszanyerte létjogosultságát az egyéni ötlet és fantázia, újra változatos művészi megoldások születtek. A pátoszt és a hatásvadász megoldásokat a személyesség, a groteszk és a lírai szubjektivitás váltotta fel - folytatta Kőfalvi Csilla, aki szerint a mozi az igényes szórakozás fontos formájává vált a korszak végére. A filmek valamiféle kitekintést engedtek a vasfüggöny mögötti világba, a hazaitól teljesen eltérő életmintákat felmutatva. A plakátok a filmek hatásos értelmezését nyújtották a grafika nyelvén, megismertetve a nézőközönséget a kortárs képzőművészet kifejezésmódjával. - Az 1960-as években a hiánygazdaság és a korlátozó kultúrpolitika sem szabhatott gátat a plakát fellendülésének. A kulturális élet, a politika is fontos szerepet szánt a plakátnak, s a tervezők viszonylagos autonómiára tettek szert. Becsempészték a kortárs képzőművészet elemeit: fotómontázst, absztrakt síkelemek kombinációját használva. 


Egy kis politika...
Fotó: Szakony Attila

A hatvanas években a magyarországi plakátgrafika prosperált, a reklámművészet alkotásainak többsége filmet, színházi előadást, képzőművészeti és plakátkiállítást hirdetett. A plakátzsűrik és a megrendelők a stílusos, merész, sokszor szürreális montázstechnikával létrehozott alkotásokat támogatták, így vált a plakátgrafika a hazai művészet egyik szabadcsapatává. Ekkor a magyarországi plakátművészet virágkorát élte, így ezen korszak plakátjaira úgy emlékezhetünk, mint a vizuális frissesség műveire.


A városkép szerves része
A Sorsodat magad tézed című tárlat az ötvenes-hatvanas évek legendás tervezőinek plakátjait reprezentálja, a teljesség igénye nélkül. Korszakunkban a plakát, mint a város összképét gazdagító, modern művészeti alkotás az emelkedő életszínvonal, az egyéni boldogulás, a külföld felé nyitás, a gazdasági fellendülés és a kulturális gazdagodás szimbóluma lett. A hajdan volt utcai falragaszok pedig a nagykanizsai Magyar Plakát Ház kiállítótermében ezúttal szigorú rendben, műalkotásként tűnnek fel.