Kultúra

2008.10.30. 03:29

Cilinder, szőke parókával

<b>Zalaegerszeg</b> - Sokszereplős, technikás, hálás táncos-dalos karakterekkel teli színészbarát musical a Chicago. Ha egy társulat készen áll a profi amerikai kavalkádra, méltán söpörheti be a sikert. Ha...

Szabó Judit

Csupán egy baj van. Túl közel van a 2002-es, Oscarokat kosárszám gyűjtő film, nehezen szabadulunk Catherine Zeta-Jones és Renée Zellweger alakításának emlékétől. (A Chicago persze már megszületésekor is nagy siker volt, az alapötlet Maurine Dallas Watkins, a Chicago Tribune törvényszéki tudósítójának férjgyilkos asszonyokról szóló darabjából való.)

Szóval enélkül sokkal könnyebb dolga lenne a négy zalaegerszegi művésznőnek, amikor Velma Kellyként és Roxie Hartként lép a színpadra. Mondom négynek, mert a kettős szereposztás révén Benedekffy Katalin, Foki Veronika (két Roxie), Tánczos Adrienn és Pap Lujza (két Velma) tehet kísérletet a hollywoodi sztárok elhomályosítására. Nyilván a társulat többi tagjával együtt. Például Farkas Ignác, Ecsedi Erzsébet, Debrei Zsuzsanna, Szakály Aurél, Kricsár Kamill dolgozik a kezük alá - méltányos bajtársi alázattal. Nem mindenkit talál telibe a szerepe, de a Roxie férjeként létező, alanyi szerencsétlent formáló Kricsárt nagyon. Az amerikai húszas években férjeket, szeretőket rutinszerűen elemésztő, börtönlakó, de revürivaldára vágyó szép feleségek Chicagójának fenegyereke, az őket a törvény ökle elől menekítő ügyvéd, Billy Flynn Urházy Gábor László testével kel életre, és valóban inkább csak a testével. Itt van velünk még a szívdöglesztő Mary Sunshine, magas sarkúban, boával, szipkával, napszemüvegben. A nézőtéren moraj: ki ez? A publikum azon tagjai miatt, akik ezután járulnak Thália templomába, jobb lenne nem megmondani. Hertelendy Attila ő. A szerepben semmi túlzás nem sok.

Tehát az ismert darab szindróma: amennyit hoz a konyhára az, hogy ismerjük a sztorit, a dalbetéteket, annyit visz is az összehasonlítás ódiuma miatt. De ez esetben - én legalábbis úgy láttam - erősen meg kell küzdeni ama a kihívással is, amit az egyidejű tánc és a minőségi éneklés ró teherként a színészekre. Pedig a színreállítók - Stefán Gábor és Tucsni András - szerintem kíméletesek voltak, túl magasra nem tették a lécet. A koreográfia kellően frivol, szexi. De miközben ebbe ad apait-anyait a látvány- és jelmeztervező (Vereckei Rita, Szőke Julianna) meg a táncos; a lépéseket se kéne elfelejteni, a ruhába se kéne belegabalyodni, a lépcsőn se kéne botladozni, a kalapnak is meg kéne állni a parókán. Ezek után pedig muszáj pontosan, a zenét követve énekelni a nem könnyű számokat. Merthogy ugyebár ez elvégre jazz, sőt, ez az igazi JAZZ, ki vagyon hirdetve mindjárt az elején. Derekas a küzdelem, teljesítik. Nézzék meg, ki-ki hányasra. 

Nézze meg képekben!

Ezek is érdekelhetik